Előszó
Falta Bródy Sándor írásait. Ideálja volt a híres író. Ahol Bródy Sándor-könyvet talált, ha olcsó volt, megvette, ha új és drága volt, távolról nézegette, ácsorgott a könyvkirakatok előtt, arcát az...
Tovább
Előszó
Falta Bródy Sándor írásait. Ideálja volt a híres író. Ahol Bródy Sándor-könyvet talált, ha olcsó volt, megvette, ha új és drága volt, távolról nézegette, ácsorgott a könyvkirakatok előtt, arcát az üveghez nyomta Sándor András, mohón szemlélte az újonnan megjelent Bródy-regényt. Tizenhétéves volt Sándor András, amikor első verseskötete megjelent. A nővére adatta ki, hivatalnoknő volt egyik biztosítónál.
A derék nővér uzsonnapénzekből rendezte sajtó alá öccse verseit, egy terézvárosi papírkereskedővel alkudta ki, havirészletre.
A kis naív verseskötet meg is jelent s a nővér, a tisztviselőkollegák közt árulta, s annyit igyekezett visszanyerni, amennyibe az előállítás került.
A szegényebb, ifjú tisztviselők s az előkelő feljebbvalók tiszteletpéldányt kaptak a tisztviselőnő költő öccsének kötetéből. Legtöbben el se olvasták a könyvet, a nyomdász óvatos volt, felvágatlanul hozta forgalomba az ifjú költő első művét.
Olvasta Murger bohémjeit, Sándor András is nagy hajat hordott, kalapját nem kefélte le soha, leült sétatereken és rímeket faragott, magában szavalta verseit, amelyek hamisak voltak, affektáltak. Nemlétező, képzelt nőket ostromolt és imádott Sándor Andris ezekben a versekben.
Vissza 
