A Keleti- és a Déli-Kárpátokban

Fülszöveg

Nadler Herbert vadászattal és vadgazdálkodással akkor kezdett el foglalkozni, amikor 1905-ben gróf Batthyány Ervin Vas megyei földbirtokosnál személyi titkár, majd számtartó lett. Itt szerzett ismereteit, tapasztalatait még jobban elmélyítették azok az évek, amikor Erdélyben, a Kárpátokban és Felső-Magyarországon, Zólyom környékén vadászterületeket vett bérbe, és idejének legnagyobb részét ezeken az ember által alig látogatott tájakon töltötte. Ezt követően kezdték őt cikkei nyomán szaktekintélyként elismerni. 1925-ben felkérték a Nemzeti Vadászati Védegylet trófeakiállításának megszervezésére. Az ezt követő évek során dolgozta ki az ún. Nadler-féle képletet, amely egységes bírálati rendszert teremtett, és mai napig ez a trófeák elbírálásának az alapja.
1929-től a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója, 1930-tól A Természet című folyóirat főszerkesztője. Számos publikációja és könyve jelent meg élete során, naplóit és feljegyzéseit a Mezőgazdasági Múzeum, gazdag vadászati hagyatékát pedig a Nemzeti Múzeum őrzi. Saját bevallása szerint számára a vadászat "nem sport, hanem mesterség, tanulmány, feladatok megoldása, elmerülés, vigasz, gyógyír, kárpótlás és erőforrás volt".
E vadásznaplóját 1936 szeptemberétől datálja, utolsó bejegyzése pedig 1938 szeptembere, vagyis két év történéseit mutatja be a kötet, amelyet a szerző 82 eredeti fényképe illusztrál. Vissza