Előszó
Alig néhány hete, 1997. december 10-én vették át az Országház Kupola termében a Magyarság Hírnevéért Díjat az első kitüntetettek. A hazai és határontúli magyar közvélemény nagy érdeklődéssel fogadta az új elismerést, tisztelettel és egyetértéssel köszöntötte az első díjazottakat.
Egységes a vélekedés arról, hogy szükség van azoknak az értékeknek, érdemeknek és erényeknek a felmutatására, amelyeket ez a díj fémjelez. Egy latin közmondás szerint nemcsak lenni, de látszani is tudni kell. Valóban: cselekvési lehetőségeinket s e réven jövőbeni esélyeinket jelentős mértékben meghatározza az, hogy milyen a magyarság és Magyarország képe a nagyvilágban, ismernek-e és elismernek-e bennünket, milyen a hírünk határainkon túl.
A nemzet hírnevét mindenekelőtt az a közös tevékenység alapozza meg, amelynek eredményei az ország anyagi és szellemi felemelkedésében testesülnek meg. Emberközelbe hozni, érdekessé, vonzóvá tenni eredményeket és értékeket kiváltképpen az egyéni teljesítmények képesek. Ezért is oly fontos számunkra az itthon és külföldön élő magyarok személyes tevékenysége, emberi és szakmai elismertsége. Sikereik nemcsak őket teszik széles körben ismertté, hanem az egész magyarság és Magyarország jó hírét is öregbítik a nagyvilágban.
Vissza 
