Előszó
Történelmi visszapillantás.
A vadászat története és fejlődése.
A XX. század kultúremberének lelke mélyén is ott szunnyad a harcos" őseitől örökölt vadászösztön.
A történelmi kutatások...
Tovább
Előszó
Történelmi visszapillantás.
A vadászat története és fejlődése.
A XX. század kultúremberének lelke mélyén is ott szunnyad a harcos" őseitől örökölt vadászösztön.
A történelmi kutatások bebizonyították, hogy az ősember attól a perctől kezdve, hogy emberi mivoltának tudatára ébredt, növénytáplálékkal csak akkor élt, mikor nem volt prédája. A zsákmányt pedig vadászattal szerezte meg. A vadászat tehát egyidős az ősemberrel, a „homo primigeniussal".
Évezredes barlangok fenekéről, nagy elemi csapások, földcsuszamlások, árvizek, ősi iszap és löszrétegeiből az ásatások már a paleolith kor emberénél olyan fegyvermaradványokat és állati csontokat hoztak felszínre, amelyekből biztosan következtethetjük, hogy az ember összes ténykedése közül legelőször a vadászatban mutatott fel haladást és műveltséget. És ezzel emelkedett az állatok sorából az „ember" magaslatára, itt fejlődött. Az összes állat, a leghatamasabb és pompásabb ragadozó, ma is csak természetadta fegyvereivel szerzi meg prédáját és védekezik ellenségei ellen.
Az állati életet élő, gyönge majomemberből, melynek veleszületett fegyverei a többi vad fegyvereihez viszonyítva silányak voltak, a világ ura lett abban a pillanatban, amint a természet által megtagadott fegyverzetet találékonysággal megszerezte.
A létért megvívott első küzdelem, a táplálék és ruházat megszerzéséért évezredeken keresztül folytatott nehéz harcok emléke tudat alatt a XX. század túlfinomult kulturemberének lelkében is megvan: zsákmányolásvágy formájában. A zsákmányolási vágy atavizmus és nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy multunk legértékesebb hagyománya.
Vissza