Kompolt-Kistér

Előszó

A magyarországi ásatási gyakorlatban lényeges változást jelentettek a nagy beruházásokat megelőző régészeti feltárások, elsősorban a tervezett autópályák és autóutak nyomvonalán található lelőhelyek leletmentései. A változás egyik legfontosabb tényezője, hogy míg korábban kisebb leletmentések, vagy éveken át folyó, előre tervezett tervásatások szabták meg a feltárások ütemét, a feltáró stílusát, technikáját, dokumentálási módját stb., addig a nagy beruházásoknál a feltárásra rendelkezésre álló idő jelentős módosítást igényelt mindebben.
Az autópályák építését megelőző leletmentéseknél kétfajta terület feltárásra van szükség: a nyomvonalaké illetve az ún. anyagnyerő lelőhelyeké. E két fajta ásatás sem módszerében, sem információtartalmában nem azonos. Míg a nyomvonal egy hosszan elhúzódó, meghatározott szélességű lineáris feltárás, „kutatóárok", addig az anyagnyerő lelőhely általában összefüggő, mind hosszában, mind szélességében esetenként változó kiterjedésű nem lineáris felület, azaz szelvény. Mindkettőre áll azonban a szokatlanul nagy feltárási felület illetve a feltárásra rendelkezésre álló rövid idő okozta nehézség.
Az ásatások színhelyét természetesen nem régészeti szakmai szempontok alapján jelölik ki, azaz nem egy szakmailag indokolt kutatási szempont szerint, hanem a nyomvonal vagy anyagnyerő lelőhely kiválasztása a szempont. Éppen ezért ezt követően a tervező által lehatárolt területen belül kell a régészeti szempontok figyelembe vételével dolgozni.
A leletmentéseket megelőzően terepbejárások során határozható meg a kijelölt nyomvonal régészeti fedettsége. Azokban a megyékben, ahol a régészeti topográfiai munkák előrehaladott állapotban vannak, már az első tárgyalások alkalmával nagyobb biztonsággal jelezhető a terület régészeti fedettsége. Ennek ellenére még itt sem lehet kihagyni a számításból azt a régészeti fedettséget, ami alapos terepbejárások sorozata sem dokumentálhat, a lelőhely jellege miatt. Vissza