Előszó
Részlet:
1. E folyóirat ez évi folyamának 1. számában dr. Kiss Albert kedves kartársam és barátom cikket írt „Királyi Tábla és Királyi Kúria" cím alatt, melyben helytelenítve azt, hogy 1848. után következő alkotmányfejlődésünk majdnem összes régebbi közjogi intézményeinknek, így különösen a bíróságoknak a félretételével egészen új intézményeket állított fel, indítványt tett eme jogintézményeink ornamentikájának visszaállítására.
E cikket élénk örömmel olvastam, mert az abban felvetett gondolatok bennem már a háborút megelőzőleg megérlelődtek volt.
Tekintettel arra, hogy a jelenlegi kormányprogrammnak részét képezi új alkotmányjogi törvények megalkotása, azt hiszem, a kérdés újrafelvétele most nem időszerűtlen és azért indokoltnak találom, hogy az említett cikkbe belekapcsolódva e már régebben kialakult elgondolásomat szintén közzétegyem.
2. Természetesen nem arról van szó, hogy az 1848-ig fennállott rendi alkotmánynak elavult elveit ismét életre hívjuk és az állampolgári jogegyenlőség alapján álló intézményeket félretegyük. Ezeknek elveit a magam részéről érinthetetleneknek tartom.
Csak arról van szó, hogy azoknak az intézményeknek helyébe, amelyeket az újkori alkotmányjogi elveknek megvalósíthatása végett mint ilyeneket külföldről szükségesnek tartottak behozni és átültetni, visszahelyezzük azokat az évszázadok folyamán magyar talajon nőtt régi intézményeket, melyekkel kellő átalakítás után azok az újkori szükséges és fenntartandó alkotmányjogi elvek ép úgy, ha nem jobban, megvalósíthatók és meg is valósultak volna, ha azoknak kellő átalakítását és ez irányban való kifejlesztését, amire a magyar nemzeti tényezőkben meg is volt a hajlandóság és kezdeményezés, a magyar nemzet érdekeit háttérbe szorító tényezők meg nem akadályozták és meg nem hiúsították volna. Csakis a természetes és meginduló fejlődésnek ilyen túlságos hátráltatása és megakadályozása, ami minden forradalomnak előidézője szokott lenni, okozta azt, hogv midőn eljött a visszaszorított fejlődés előretörésének az ideje, az minden meglévőt, ami vele némileg ellenkezni látszott, elsöpört, amint ez szintén minden forradalomnál lenni szokott. Hogy ez így történt, azért nem lehet az 1847/8-iki törvényhozás embereit okolni, de nem lehet ama törvényhozás által megvalósított és csak helyeslehető elveket sem, hanem csakis a viszonyokat és körülményeket, amelyek között azok létrejöttek...
Vissza 
