Előszó
A magyar nyelvmester.
Donát Gyula, a nemrég elhunyt kitünő müvész fiatalkorában egy müncheni szobrász mütermében dolgozott. Egy napon a bajor régens-herceg látogatta meg a mütermet és a szobrász bemutatta neki Donátot:
- Van szerencsém fenségednek bemutatni Donát Gyula kollégámat.
- Ah, Donát, Donát... milyen nemzetiségü Ön?
Donát kifogástalan németséggel válaszolta:
- Ich bin ein Ungar!
A régens-hercegnek kiderült az arca és örvendezve mondta:
- Ejnye, ez nagyszerü! Én ugyis magyarul tanulok, tehát most megpróbálom, hogy mennyit tudok.
Magyarra forditotta a beszédét és nyájasan kérdezte:
- Hogy érzi magát, müvész ur, Münchenben?
Donát az ő folyékony magyarságával válaszolta:
- Geszenek szepen, nodjon jó mekerzek mogomnok!
A fenség megdöbbenve nézett rá, aztán fejcsóválva kérdezte tovább:
- Meddig marad Münchenben müvész ur?
- Mekmorodoszok egy esztendente kürüsztül!
A fenségnek elsötétült az arca és bánatosan mondta:
- Lám, lám, én azt hittem, hogy már jól tudok magyarul és ime, amint az első igazi magyarral találkozom, egy szót sem értek a beszédéből... De majd gyakrabban el fogok jönni ide és ön lesz szives gyakorolni velem. Remélem, hamar megtanulom öntől.
- Oztot én is reménybe helezek!
.... A régens-herceg tényleg eljárt Donáthoz magyar nyelvgyakorlatra. Képzelhető, hogyan beszélt aztán magyarul!
Vissza 
