Előszó
"Szemem fénye"
Nemcsak nekem vagy szemem fénye: édesapádnak, a férjemnek is. Te vagy a mi kis Petikénk. Szerelmünkből bimbózol. Együtt szurkolunk érted. Szerzel persze nekem (nekünk) kellemetlen perceket is. De nagyon szeretünk, s várjuk, hogy karunkba zárhassunk.
Testvérkéid már tudják, hogy útban vagy. Kérdéseikre alig győzünk válaszolni. Megsimogatják a kisházat, ahol lakol.
Sokszor elmélázunk azon, ami leszel: a buksi fejeden, kis huncutságaidon, gyermekbetegségeiden, ránk hagyatkozásodon, kisiskolás félelmeiden és igyekvéseden. Álmodozni egyelőre nem is kell több. Bár tudjuk, hogy később jön a kamaszkor, majd a felnőtt önállósulása...
Nekem olyan jó, hogy egyelőre még nem szakadtál ki belőlem. Bennem szenderegsz - de félelmetesen igyekszel is, hogy megszüless. Én pedig nagyon vigyázok álmaidra.
"Aludj el, magzatom, szemem fénye, - Az én életemnek egy reménye! - Örömmel ringatlak, - Szívemből óhajtalak. - Aludj, aludj!"
Vissza 
