Előszó
Eötvös Loránd, akinek személyében a Magyar Tudományos Akadémia először választott elnökévé természettudóst, Bolyai János születésének 100. évfordulóján így vallott a példaképről és a feladatról: „csak az az igazi tudomány, amely világra szól; s azért, ha igazi tudósok és - amint kell - jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl is meglássák és megadhassák neki az illő tiszteletet. Ez a mi eszményünk, ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer; ilyen teljes mértékben talán egyetlenszer".
Az évszázada megfogalmazott gondolatok ma fokozottan időszerűek. 2002-ben, Bolyai születésének 200. évfordulóján Vizi E. Szilveszter, Akadémiánk elnöke a legfontosabb feladatot abban fogalmazta meg, hogy a magyar tudomány képes legyen megismételni a dicső múltját. „Ehhez kell a kutató-fejlesztők, az Akadémia és a kormányzat összefogása, hogy amikor a 21. században az Európai Unió egy tudásalapú Európát épít, akkor nekünk magyaroknak egy szellemi tőkében gazdag nemzetként kell hogy tagjai legyünk az Uniónak. [...] Bolyai Jánosnak van igaza, amikor azt mondja: »emelkedjünk fel lehúzó gondjaink közül, nyújtsuk egymásnak jobbunkat, fogjunk össze, hogy egyszerre gazdagítsuk a magyarságot és az emberiséget, hogy kreatív együttműködéssel teremtsünk világraszóló alkotásokat."
Ennek a Bolyai szellemű, nemzedékeket átívelő összefogásnak egyik különösen értékes és időszerű példáját jelenti számunkra a tíz éve eltávozott Szentágothai János professzor, a mindannyiunk által tisztelt, szeretett és nagyra becsült világhírű kutató, a legendás egyetemi tanár, az iskolateremtő, a neves tudománypolitikus, az emberileg is kiemelkedő, színes, európai műveltségű, minden iránt érdeklődő, fáklyaként világító nagy ember.
Igazi reneszánsz egyéniség volt, aki a homo universalis kielégíthetetlen kíváncsiságával fordult az őt körülvevő természeti és társadalmi környezet felé. Tennivalóinkról átfogó történeti távlatokban gondolkodott. Ezért lett elindítója, illetve fővédnöke számos széles körű összefogással készült történelmi alkotásnak is, a magyar tudósok lexikonától a Nobel-díjasok múzeumán át az emlékének szentelt Tudományos Évfordulóinkig. Elismerés és köszönet jelen hiánypótló és nemzetközi viszonylatban is úttörő kiadványért a Bolyai-díjas Nagy Ferencnek, a Magyar Tudóslexikon főszerkesztőjének. A kezdeményezés feltétlenül folytatást, továbbá angol nyelvű megjelentetést kíván, és jelentőségéhez méltó támogatást érdemel.
Vissza