Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület és Fővárosi Távfűtő Művek rendezésében tartandó III. Távfűtési Konferencia előadásai

Előszó

A nagyvárosok hőellátási kérdéseinek egységes megoldása világszerte egyre inkább előtérbe kerül. Indokolja ezt a városok gyors kiterjedése, az elsősorban munkaerőtakarékos technológiával épített lakótelepek létesítésével egybekötött nagymérvű lakásépítési program, indokolja a lakosság egyre növekvő kényelmi, szociális és higiéniai igényei, a környezetvédelem, ill. a levegő szennyeződésének csökkentése és végül azok a regionális fejlesztési és tervezési módok, amelyek nélkül nagy települések létesítése ma már nem képzelhető el.
Összehasonlítva a villamosenergia-termelésre jellemző kb. 10 évenkénti kettőzési trenddel, megállapítható, hogy az erőművi hőellátás növekedése még ennél is nagyobb mérvű. Az Energia Világkonferencia közelmúltban végzett felmérése kimutatta, hogy a 21 megvizsgált országban 1961 és 1966. között a távhőellátási kapacitás-növekedés 77%-os volt, a távfűtésre jellemző forróvíz hőszolgáltatási kapacitás-növekedés pedig 5 év alatt 122%. A Szovjetunióban, amely az erőműből történő hőszolgáltatásban vezető szerepet tölt be, a hőszolgáltató erőművek villamosenergiatermelése ma meghaladja a hőerőművek termelésének 40%-át. A hőszolgáltató erőművek részesedési aránya az egyes országok össz hőigényének kielégítésén belül 1970-ben a Szovjetunióban és Lengyelországban 48%, Bulgáriában 39%, Magyarországon 19%. Vissza