Bevezetés a demonstrációs fizikatanításba

Előszó

Az ösztönzést e könyv megírásához az a figyelem adta meg, amelyet az 1928. év nyarán tartott fizikai kurzuson résztvett kollégák az ott bemutatott kísérletek iránt tanusítottak. Midőn a könyv megírására magamat elhatároztam, tisztában voltam azon nehézségekkel, amelyek elém tornyosultak. Hogy a mű annak a körnek, amelynek szánva van, valójában használjon is, oly kívánalmaknak kell eleget tenni, amelyeket nem mindig lehet előre látni. Különösen nehéz ez oly, félig-meddig módszertani munkánál, amelynek terjedelmét a felvevő közönség anyagi helyzete erősen korlátozza. A módszertani értékelés egyénenként más és más, tehát hogy sokakat ki lehessen elégíteni, Rosenberg szerint <sokat kell adni, hogy mindenkinek lehessen valamit nyujtani>. A közlésre kívánkozó, kipróbált kísérletek közül a legmegfelelőbbeket kiválasztani nagyon problematikus dolog; függ ez a tanár kísérletező ügyességétől, módszertani felkészül felkészültségétől, elméleti képzettségétől, az iskola felszerelésétől, a tanulók értelmi szintjétől.
E sok kívánalomnak úgy véltem legjobban eleget tenni, hogy alapul immár 3 évtizedes laboratóriumi tevékenységemet és negyedszázados tanári munkásságomat vettem. A tapasztalat arra tanított meg, hogy a kísérlet kiválasztásában a legfőbb irányadó a tanuló s ennek az igényeiről a feleltetések alkalmával szereztem tudomást. Nagyon sokszor kellett azt a kísérletet, amelyet egy-egy kiváló didaktikus, vagy a magam elgondolása alapján állítottam össze, a feleltetés után módosítanom. Igy természetesen a könyvnek nagyon egyéni színezete lett; de lehet-e mást, mint a sajátunkat, szívvel-lélekkel megírni? Vissza