Nagy Lajos magyar király (1326-82)

Előszó

(Ebből megtudja az olvasó, miként határozta el magát fráter Cyprián, a diósgyőri kolostor bibliothekáriusa, ez életrajz megírására.)
Én, fráter Cyprianus, szegény és együgyű szolgája az Urának, im ráadom fejemet a nagy munkára és alázatosan kérem Krisztus Jézus Megváltóm kegyelmét, ha netalán-tán kevélységnek látszanék én merészségem. Mivelhogy könnyű kis embernek kis dolgokkal foglalkoznia és elméjébe vésnie a körülötte történő eseteket és cellám ablakán ha kinézek, látom a hazatérő testvéreket és tisztelendő páter Gellért arcának redőiböl jól kiolvasom, mily gondolatok foglalják el szigorú lelkét és ha az erdők közt kanyargó uton jobbágyaink szekerét látom aratás után, vagy szüretkor, jól tudom, hogy dézsmájukat hozzák nagy királyom örök rendelése szerint (kinek lelke a Magasságbeli trónja mellett örvendezik a hitvallók boldog seregében); csekély eszemmel mindezt fölérem, de ha a csillagok millió seregét tekintem, melyek drágakövekként vannak föltüzdelve az ég kék palástjára, vagy ha a déli nap forró tüze égeti a mezőt és lenyugodva már biborszinben úsznak az erdők és hűvös szél éri arcomat -- már csak a szivem dagadozik titokzatos örömtől, de elmém szárnyalása ellankad. Ki érti meg Uram a te akaratodat és szándékaid mélységébe ki lát be? És ha észak felől sötét felhőtömeg közeledik és sűrű köd száll föl a rengetegből és vadul zúg és bömböl, mintha minden törzsét üvöltő pokoli lények rázogatnák és megszólal és meghasadozik a felhő és mennydörgő robajjal és vakító villámok bősz cikkázásával kitör a zivatar, - mint rohan a gőgös ember födél alá és mily törpének és együgyűnek érzi magát a bölcs! Vissza