Meggyalázott vágy

Fülszöveg

Kishivatalnokok, munkanélküliek, pénztelen diákok, cselédek, masamodlányok, prostituáltak mikrovilágra rajzolódik ki Nagy Lajosnak az 1907 és 1920 között írt novelláiból.
Mikrovilág - mikroszkóp alatt. Felnagyítva, azaz láthatóvá téve mindazokat az élethelyzeteket és -mozzanatokat, melyek modelljeinak s így hőseinek mindennapjait oly sivárrá s oly reménytelenül kilátástalanná tették.
Ezek a novellák - variációk egy témára. Variációk a nyomorra, de elsősorban is a szexuális nyomorra. A kielégületlen vágy izzása tüzesíti át ezeket az írásokat, a szüntelen hajsza tartja őket mozgásban, pedig hőseink mozgástere és élettere kétségbeejtően lehatárolt. Topográfiai értelemben is. Az Andrássy út palotáinak háta mögött, a körút, a Rákóczi út, a Liget által határolt negyedben, rossz kocsmák, kávéházak és szürke bérházak gangra néző albérleti odúi között űzik, kergetik a szerelemet az író éhező, kopott, filléres kölcsönökből tengődő hősei. Akik félnek a magánytól, az álmatlan éjszakáktól és a holnaptól, amikor kezdődik mindez elölről.
Társadalom-lélektani látlelet tehát ez a gyűjtemény, mely - korában - bámulatra méltó merészséggel mondta kis: a szexuális nyomor és kiszolgáltatottság ilyen mértékű elburjánzása a társadalmi neurózis melegágya, tehát egyénenként már gyógyíthatatlan.
Ezek az elbeszélések mégsem direkt vádiratok. Nyers szókimondásuk, egyértelmű leleplező indulatuk mögött is ott lappang a líra, sőt az önirónia is. Meg természetesen az együttérzés.
Szereleműző, kialvatlan hősei persze önmagukat pusztítják, napról napra, éjszakáról éjszakára - rossz bordélyokban, áporodott levegőjű kiskocsmákban. Csak azért, hogy pillanatokra megéljék az élet csodáját vagy legalábbis e csoda hamis ígéretét. A megfeledkezés illúzióját - magányról, kilátástalanságról, nyomorról.
Mert más nincs.
Mint Nagy Lajos írja: "Férfi megnyugvása a nő. Jaj a magányos embernek! A magányos ember nem mehet haza, szobába és ágyba nem térhet. Kell a nő csókja, simítása, meleg teste, öröme, panasza, jelenléte. Kell - és gazember, aki mert silány, könnyen bírja a rettentő nyomorúságot, azt meri mondani, hogy ez nem így van." Vissza