Jókai (dedikált példány)

Fülszöveg

A szerző önmagáról:
"Huszonhárom éves koromban, 1947-ben kezdtem Jókaival foglalkozni, amikor bölcsészhallgatóként szakdolgozati témát kellett választanom. Gimnazista koromban nemigen szerettem, később is azért érdekelt elsősorban, mert az egykori regénybírálat történetét és módszereit akartam megrajzolni a Jókai körüli harcok ismertetésével. Mi tagadás, meghódított: kezdetben nyelvével, azután komikumának frissességével, sokoldalúságával, csodás termékenységével. Ez utóbbival annál inkább, mert róla szóló munkámmal nagyon lassan készültem el! Igaz, közben kirándulásokat tettem a múlt századi magyar próza más tájaira is, Kemény Zsigmondhoz, Papp Dánielhez, és Arany is erősen foglalkoztatott. Sokat köszönhettem annak, hogy 1949 óta egyetemi oktató vagyok: így állandóan foglalkoznom kellett poétikával és irodalomelmélettel, körül kellett tekintenem egész újabb irodalmunkban, értékeléseim, elgondolásaim hatását szemináriumi gyakorlataimon és előadásaimon közvetlenül is lemérhettem. Még ennél is többet jelentett jókai összes művei kritikai kiadásának megindulása 1962-ben, amelynek egyik sorozatszerkesztője lettem. A ciklus sok odaadó munkása betemetett tárnákat nyitott meg, új összefüggésekre is ráirányította a szemem. Éppen a kritikai kiadás feltárta hatalmas anyag kezeskedik arról, hogy monográfiám második részét rövidesen el tudom készíteni.
Munkám a szó szoros értelmében voltaképpen nem monográfia, nem Jókaira vonatkozó valamennyi ismeretünk rendszerezése. Elsősorban regényírói pályáját kísértem figyelemmel, ehhez felhasználtam az életrajz tanulságait, egy-egy pillantást vetek más területeken kibontakozó alkotó szellemére (kivált elbeszéléseire), de nagyobb teret ezeknek sem adhatok. Különösképpen le kellett mondanom hírlapírásának és hírlapszerkesztésének tárgyalásáról, ezt a maga teljes kiterjedésében majd csak a kritikai kiadás idevágó ciklusának előrehaladásával lehet megnyugtatóan áttekinteni. A fejlődésrajz mellett összegező esztétikai felmérésre is törekedtem, ezt szolgálja könyvem végén az 1868-ig tartó szakasz legfontosabb művészi eredményeinek összefoglalása. Művem máris elérte célját, ha sikerült egy fokkal tudatosabbá tenni a Jókai iránti spontán és széles körű rokonszenvet." Vissza