Nagy Pál Emlékkiállítás

Előszó

Nagy Pál képeinek és grafikáinak formai; technikai oldala tükörként működik, olyan tükörként, amelynek felületére elménk mélyéről rávetülnek és láthatóvá válnak magunk elől is elrejtett gondolataink, szorongásaink. Munkáiban gondolati konstrukcióinak rendeli alá az esztétikai elveket.
A 1966-os Törzs című festményén két jellegzetes visszatérő motívum, a fatörzs és az emberalak egymásba záruló egysége látható. Az érdes, rendkívül érzékletesen megfestett törzs, visszafogott színeivel, megtapintására ingerel. Az odújából előbukkanó női látomás a törzs testiségével összehasonlítva inkább valami lélekszerű entitásra enged következtetni. Csípőjéhez egy kis női test simul fejel lefelé. A törzs durva, mély zöldes-barnás tömege mintha férfi alakokat sejtetne. Ami lényeges talán, inkább ez az egymásba nőtt, összekuszálódott ember-fa organizmus, melyet "nagyközeli", az egész képfelületet kitöltő kivágása még inkább kihangsúlyoz. Ekkor harminchat éves.
Aztán itt van egy rejtélyes, 1968-ban festett képe, a Duó, mely sivárságával szinte megbabonáz. A gyökéralakzat felső nagy üregében kifeszített pókhálón egy giacomettisen elnyújtott női alakú pók eszi a hímet, de mintha csókolná. Közismert Salvador Dali e témájú képe és írása is. Itt már két kulturális referenciával kell számolni: Giacometti egzisztencializmusával és Dali szürrealizmusával. Ezt a képzettársítást erősíti az üresen tátongó háttér és még egy furcsaság: ilyen gyökér nincs is, hiszen teljesen természetellenes formájú. Viszont ez a gyökér körvonalaiban, arányeloszlásában éppen Nagy Pál magas homlokára, fejformájára emlékeztet, lelógó hajfürtjével, két fülével kétoldalt. A kék sáv csak az orr-száj helyén tátongó nyílásig emelkedik. És a homlok vagy agy szintjén ott történik meg a kannibalisztikus rituálé, hátterében a nagy semmivel. Vissza