Marosvásárhelyi sorok

Előszó

Múltbeli írásos emlékeink világhírű kincsesházában, a Teleki Tékában őrzik a hatodik magyar nyelvemléket, mely 1957 óta Marosvásárhelyi Sorok és Glosszák néven ismeretes a tudomány világában. A Tékához csatolt Bolyai-könyvtár egykori jeles igazgatója, Farczády Elek talált rá egy régi hártyakódexben; nagy erdélyi nyelvtudósunk, Szabó T. Attila nyitott róla elsőként szakszerű nyelvtörténeti tájékoztatást.
Az 1410 körül leírt Marosvásárhelyi Sorok mindössze 44 (a Glosszákkal együtt összesen 55) magyar szóból áll. Maga a kéziratos könyv - s ezzel együtt a nyelvemlék - feltehetőleg a hajdani Temes vagy Krassó megye területén keletkezett; erre utalnak a nyelvi-nyelvjárási sajátosságok is. (Ezen a vidéken voltak birtokai a kódex egykori tulajdonosainak: a Gerlistei családnak.)
„Magam valószínűnek tartom azt, hogy a kódexnek a Délvidékről Erdély irányába való sodródása kapcsolatban lehetett az előbbi országrésznek végvidéki voltából folyó veszélyeztetettségével" - írta Szabó T. Attila professzor. Bizony, menteni kellett ezt a könyvet is a hódító törökök elől, akik - tudjuk - nemigen kegyelmeztek a más Istenhez fohászkodó szövegeknek. És híveknek. De az is történelmi tény: ha valahol, valamikor veszély fenyegette szellemi javainkat, édes anyanyelvünket, rendszerint akadtak bátor férfiak, önfeláldozó asszonyok, nemzetükhöz hú papok és katonák, művelt főurak és leleményes diákok, akik oltalmazó menedéket találtak a szorongatott magyar igék számára. Vissza