Előszó
Részlet a könyvből:
A pétervári Vénusz
- Az Antikrisztus jön! Ő maga, a legutolsó az ördögök között, még nem jelent meg, de fajzatával tele van már az egész mindenség. A gyermekek megcsinálják apjuk útját és előkészítenek számára mindent. Ha minden készen lesz, ha sima lesz az útja, akkor majd megjelenik a maga idején. Közel van már - itt lesz hamarosan!
Igy beszélt egy megrokkant, hatvan esztendős, kopott irnokzubbonyt viselő öreg, egy ifjú emberhez, aki nanking hálókabátban, papucsba bujtatott meztelen lábbal ült egy asztal mellett.
- Honnan tudod ezt ? - mondta az ifjú ember. - Hiszen meg van írva: »Ennek napját és óráját pedig nem tudja senki, még az égi angyalok sem, még a Fiú sem.« És te akarnád tudni?
Elhallgatott, ásított, aztán azt kérdezte:
- Bizonyosan szektárius vagy?
- Nem, igazhitü.
- Miért jöttél Pétervárra?
- Idehoztak Moszkvából, bevételi és kiadási könyveimmel, mert a fiskus azzal gyanúsít, hogy vesztegetési pénzeket fogadtam el.
- Elfogadtál valamit?
- El hát. De nem szükségből, vagy hitványságból, hanem barátságból, jó lelkiismerettel fogadtam el, amit a törvényszéknél való fáradozásaimért adtak nekem.
Oly becsületes hangon beszélt, hogy mindenki világosan láthatta: semmi jogtalanságot nem lát vesztegetési pénzek elfogadásában.
Vissza 
