Nagy Sándor Babylonban

Előszó

Körülbelől tíz éve annak a nagyszerü és eredményeit tekintve szinte páratlan irodalmi megujhodásnak, amely Bécsben a »Ver Sacrum« cimü folyóirat körül viharzott. Akkor a tehetségek - főként lirikusok: Hofmannsthal, Rilke, George, Altenberg és iparművészek: Klimt, Wagner, Kolman Moser - impozáns légióban vonultak be az elismertebb és megállapodottabb reichsdeutschirodalomba. Ez a friss, fiatalos, kialakulatlan forradalom már a legelső vajudása idején - ami szokatlan - egy kész, befejezett regényirót is revelált. Jakob Wassermannt. Azóta tiz év mult el és ez alatt hat monumentális regénynyel gazdagitotta a német irodalmat. Ez a müve is, amelyet itt bemutatunk olvasóinknak, csodálatos szépségekkel van tele. Képek, amelyeknek vértől biboros szivárványai még évek mulva is kisérteni fognak. Ókori emberek, akik szenvedéseik, szerelmeik, boldogságuk által oly közel kerülnek a lelkünkhöz, hogy szinte a szemükből olvassuk ki legfinomabb érzés-nüánszaikat. Háboruk borzalmas epizódjai plasztikusan, szinte viziósan, megelevenitve és szimbólumokká tömöritve. És mindezek mögött valami finom és megnemesült romantika, amelynek meleg és cukros zamatát csak a német iróknál nem érezzük émelygősnek. Vannak dermesztő részletei, amelyeknél zord orosz regényekre gondolunk. ezekkel áll Wassermann a legközelebbi rokonságban... Egy bécsi Andrejev Leonid...
F. Z. Vissza