Biztos, védett kikötő

Előszó

A művészetek aktív jelenléte az egyház életében rendkívül fontos. Az érzelmektől vezérelt körültekintés, a hangok, színek és ritmusok világának tettenérése és megőrzése mindig újulást eredményez a mindennapok és az ünnepek kultuszi gyakorlatában. A tervező mérnökök álmaiból születnek templomaink külső és belső képei. Az alkotók fáradozása teremti meg a liturgia számára nélkülözhetetlen, áhítatra ébresztő környezetet. De nem kevésbé lényeges a szép szó és a legnehezebb órákban is vigaszt adó ének és zene szolgálata sem. Isten igéjének hirdetése ebben az alkotói műhelyben válik érthető, életünket mélységében megszólító és azt alapjaiban is átformáló erővé a Szentlélek munkája által.
Evangélikus egyházunk új templomait és az utolsó évtized sok alkotóművészének munkáját és fáradozását is szeretnénk köszönteni a gyülekezetpedagógiai füzetek sorozatának ezen kötetével. Segíteni szeretnénk azoknak a gyülekezeteknek és felelős embereknek, akik terveket szőnek, és elképzeléseiket formába öntik azzal a céllal, hogy ízléses és az egyház missziói küldetésének betöltését segítő alkotásokat hozzanak létre. Szeretnénk rávilágítani arra is a közös gondolkodással, hogy az értékes, a minőségi nem mindig és nem feltétlenül egyben a legdrágább is, hanem a megküzdött konszenzus eredménye a tervezők, alkotók és a gyülekezet népe között.
A teológiai gondolkodás régi és az utóbbi évtizedekben ismét felszínre került alapvető kérdése a szent és profán problémája. Mi a különbség? Hol a határ? Merre tartunk? Ezeknek a kérdéseknek körüljárása mindegyikünk naponkénti tapasztalata és feladata. Plazák és templomok egyaránt hívogatják hét közben és ünnepnapon is az embereket. Otthonra találhatunk egy díszes barokk templomban ugyanúgy, mint egy nagyon egyszerű, csupa tégla, modern szent hajlékban. Nyugalomra lelhetünk egy felfokozott tempójú és zaklatott ritmusú környezetben és életben. Vissza