Októbertől októberig (dedikált példány)

Fülszöveg

Nagy Vince 1886. március 4-én született Szatmáron. A gimnáziumot szülővárosában, jogi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. Szenvedélyes igazságkeresése és, mondhatni, született ellenzéki hajlama már korán a politika körébe vonta, s nem véletlen, hogy társadalom- és emberszemléletét mindig a "másik" oldalnak - nem a hatalomnak - az igazsága vezérelte.
Az újságírás, ügyvédkedés, képviselőség, majd az első világháború viharos esztendei (önkéntes frontszolgálat, sebesülés, kórház) után Nagy Vincét egyszerre ott találjuk elvbarátjának, Károlyi Mihálynak a kormányában, a belügyi tárca élén. (Az egyetlen eset életében, hogy - ha rövid időre is - állami hivatalt vállal.)
A proletárdiktatúra elől Erdélybe menekül, a románok internálják, majd visszatér Budapestre - és folytatja, ahol abbahagyta, a politizálást, ezúttal az ellenzéki Kossuth-párt képviselőjeként.
1945-ben, a később oly kegyetlenül megcsalt nagy remények esztendejében pártjával együtt csatlakozik a kisgazdapárthoz, amelyből a kommunisták követelésére, húsz képviselőtársával együtt, egy év múlva kizárják. Folytatja a Szabadság Pártban, de a fokozódó s már az életét is veszélyeztető terror légkörében végül csak egy lehetősége marad: a menekülés.
1948-tól az Egyesült Államokban lelt új hazát, ahová a Kongresszus meghívólevelével érkezett. Mint a magyar Nemzeti Bizottmány társelnöke és az Amerikai Szabd Magyar Jogászok Szövetségének elnöke fáradhatatlanul küzdött a szabad és független Magyarországért. Szívében megmaradt annak, ami mindig is volt: demokratának és magyar hazafinak.
1965. június 1-jén hunyt el New Yorkban.
Emlékirata hazánk e századi történetének izgalmas krónikája.
... Ha elvi harcot kell vívni a demokrácia ellenségeivel, kommunistákkal vagy nácikkal, ott leszek utolsó leheletemig. De személyi érvényesülésemért, vezető pozícióért, dollárokért én nem vagyok hajlandó küzdeni. Vissza