A magyar litográfia története a XIX. században

Előszó

A művészet legősibb és legközvetlenebb megnyilatkozási formája a rajz, akár az ősember sziklába karcolt rajzaira, akár a gyermek első kísérleteire, akár pedig a művészek tanulmányaira gondolunk. A rajzot régebben grafikának nevezték, amint ez a szónak eredeti jelentéséből önként következett. A grafika szó jelentésének köre azonban ma már csak a rajznak vagy festménynek mechanikai, vagy kémiai úton, nyomólemezekkel történő sokszorosítására korlátozódott. A mai szóhasználat szerint tehát a grafika lényegéihez hozzátartozik a nyomtatás útján való sokszorosítás, míg valamely eredeti művészi alkotásnak kézzel történő, újabb példányban való előállítását másolatnak nevezzük. Aszerint, hogy a nyomólemezt maga a művész készíti vagy más szakember hozza létre valamely eredeti mű után, beszélünk eredeti és reproduktív grafikáról.
A grafikát sokan nem tartják igazi művészetnek, mert - mint mondják - nem lehet eredeti, hiszen több példányban s technikai úton keletkezik. Azonban minden művészi forma megalkotáséihoz szükség van technikai eszközökre, akár építészetre, szobrászatra, vagy festészetre gondolunk. S az „eredeti" grafika nyomólemezét maga a művész készíti, amiről a művész eredeti rajzának legapróbb részletekig egyező, pontos mását lehet lehúzni. Más a reproduktív grafika jellege, amely nem igényelheti a művészet jelzőjét. A nyomtató forma éppen olyan kifejezési eszköz a grafikus részére, mint pl. a szobrásznak a bronzöntö darabforma. (L. pl. Rodin „L'Age d'Airain" egyik „eredeti" példányát Szépművészeti Múzeumunkban.) A több példányban valómegjelenés semmit sem von le a kvalitásból, ha ez egyébként megvan, viszont lehetővé teszi azt, hogy olyanok is hozzájuthassanak művészi alkotásokihoz, akik a csak egy példányban készült festményt, vagy szobrot nem tudnák megszerezni. Vissza