A huszonnegyedik óra

Fülszöveg

Azon a regényen, amelyik nem beszél önmagáért, semmilyen utószó nem segít.
Éppen ezért nem magyarázkodni szeretnék itt, még csak nem is magyarázni. Csupán azt elmondani, hogyan is keletkezett a "Huszonnegyedik óra".
Négy évvel ezelőtt, amikor hetedik osztályos növendékeimnek Radnóti Miklós: "Erőltetett menet" című versét tanítottam, hirtelen rádöbbentem, hogy mennyire nem ismerik a fiatalok 1944 igaz történetét. Ha ehhez azt is hozzászámítjuk, hogy az ország felnőtt lakóinak jó része is csak egyes, s gyakran nem a legjellemzőbb momentumokra emlékszik vissza, vagy esetleg még azt is el akarják felejteni, akkor bizony el kell szomorodnunk.
Mégpedig nemcsak azért, mert 1944-hez Magyarország több, mint félmillió polgárának a vére tapad, és az ő emléküknek is tartozunk azzal, hogy ne kendőzzük el a valóságot, hanem azért is, mert hitem szerint hazánk becsülete és jövendője elleni vétek, ha a fiatalok és az öregek, a bűnösök, a hibásak, és a közömbösek nem vonják le saját érdekükben a tanulságokat.
Ehhez szeretnék én is hozzájárulni négy esztendő munkájával. Ami levéltári és könyvtári anyaghoz csak hozzáférhettem, azt igyekeztem ez idő alatt mind áttanulmányozni. A valóságtól csak a meseszövésben, főleg az epizódokban téretem el, azonban ilyenkor mindig inkább szelídíteni igyekeztem az eseményeken. A tények tehetnek róla, nem az én fantáziám, hogy tisztességes emberek számára az élet még szépített változatban is ilyen hihetetlen volt.
Bárcsak egyer hihetetlenebb lenne! Hogy ami miatt az ép lelkiismeretű magyarok olyan mélyen pirultak, az soha és sehol ne ismétlődhessék meg többé!

1958 augusztus
Nagy Zsuzsa Vissza