Fülszöveg
JJalvay Károly az egyik legkiválóbb képviselője annak a ma^ar r művelődéstörténetnek, amely a mi kultúránk egyedi vonásait igyekszik minél szélesebb körben megvilágítani Felismeréseit nemcsak szaktudományos keretben foglalja össze, hanem az értékekfelmutatására is törekszik, nyilván hatni és nevelni is akar
Minthogy az a három terület, amit össze szokott kapcsolni (a népművészet motivumkincse - a magyar mitológia - összehasonlító vallástudomány) egyenként is beláthatatlan, sőt nincs két olyan szakember, akiknek bármelyik ilyen területről ugyanaz lenne a véleménye - nyilvánvaló, hogy az ő érvelését, következtetéseit sem osztja mindenki. Tiszteli a tudományos eredményeket, és nem a szaktudomány képviselőinek mindenáron való megtámadása a célja. Hihetetlenül nagy tényanyagot von be kutatásaiba. Magam is foglalkoztam olyan motívumokkal, amelyeket ő vizsgált. Magam is hosszú éveken át gyűjtöttem a párhuzamokat. És amikor kezembe vettem írásait: örömmel kellett megállapítanom, mindig tudott olyan adatról is, nem is egyről, ami elkerülte a figyelmemet, vagy amit egyáltalán nem is tudtam. Mindig lehet tanulni Falvay munkáiból Most is ez a helyzet
Felismeréseihez ragaszkodik, az ettől eltérő felfogást elfogadható vitakultúrával bírálja vagy utasítja el
Falvay e gazdagon illusztrált, jegyzetekkel és szakirodalommal bőségesen felszerelt munkájában a magyar „Nagyboldogasszony" képzetkör előtörténetével és történetével foglalkozik. Mondatomban az idézőjel nem arra utal, mintha nem volna Nagyboldogasz-szony a magyar művelődéstörténetben - hanem arra, hogy ezzel összekapcsolva számtalan más témára is kitér a szerző. Noha mindvégig a tudományos ismeretterjesztő áttekintés a célja, azért szinte szépírói stílusban fogalmaz, sok olyan szépirodalmi vagy etnológiai példát említ, amelyek már nem is annyira a filológia vagy ikonológia tényei, hanem a Boldogasszonyra feltekintő ember érzésvilágát érzékeltetik. Személyes könyv ez - és magam ezt a vonását is igazi értéknek tartom.
Falvay egyik legfontosabb felfedezésének tartja, hogy a menny a magyarban nőnemű (akárcsak a föld, viszont az ég hímnemű). Ezt, minthogy a magyarban nincs grammatikai nem, csak közvetve lehet bizonyítani, és minél több nemzetközi párhuzam kerül elő, annál gyengébb az az érv, hogy itt magyar sajátosságról beszélhetünk.
fó ötlet - sőt a mai feminizmus korában kifizetődő is-a magyar „női terminológia" összeállítása. Itt a bemutatott szójegyzéket nem tartjuk teljesnek, az egyes szómagyarázatokat pedig mindig hihetőnek. Természetesen most erről nincs is időnk vitatkozni.
Viszont azért is említettem néhány kifogásomat, hogy hihetőbbé váljon a könyv egészéről mondandó mérlegelésem. Érdekes, sokoldalú ez a könyv. Igen sok elgondolását tovább kellene vizsgál-ni, akár bírálni is. Ám a bemutatott adattár minden eddip, hasonló kísér- .^^S^CTSI^^^HI létnél gazdagabb. Es abban igaza ^ÜÜ^A&^^^HBB
van a szerzőnek, hogy a NagyboldogasszonySzűz Mária azonosítás csak nálunk van meg, és nyilván vallástörténeti okokkal magyarázható, sőt biztosan a kereszténység felvétele előtti korszakba nyúlik vissza. Abban sem kételkedhetünk, hogy mind az első, mind a második női segítő a hag)'ományos magyar életmód sok részét befolyásolta, és különösen az asszonyok, a szülés, a gyermek, a nőiség vonatkozásában döntő hatással lehetett.
Az alcímben is megjelenő „magyar ősvallás"pedig olyan összetett (önmagán belül is korokra és fejezetekre tagolható) jelenségcsoport, hogy ennek megbeszélésére, és a Boldogasszony „tnagyar ősvallási istennővé" minősítésére akár egész vitaülést szentelhetnénk.
Érdemes volt megírni a könyvet, érdemes kézbe venni. A remélhetőleg szép kivitel ennek sikeréhez még csak hozzájárul.
VolGT VllMOS TANSZriKVEZETÓ EGYETEMI TANÁR
ELTE Folklore Tanszék
TZultúrtörténeti és tudománytörténeti ritkaságot, eredeti megol-J\ dósokat és összefüggéseket tartalmazó könyvet tart kezében az olvasó, amely egy nyitott, merész, kíváncsi és kutató elmének több évtizedes gyűjtő munkájára, lelkesedésére, a téma iránti mély elköteleződésére és alázatára épül.
A szerző könyvének kiemelkedő aktualitása a Nagy Anya archetípusa, a magyar Nagyboldogasszony mélyreható és gazdag kultúrtörténeti bemutatása, ami egyben fel is hívja a figyelmet az anyaság és a Nagy Természeti környezet társadalmi szerepének minden időben jelenlévő fontosságára.
Korunkat a nemi szerepek válsága, összemosódása, az identitáskrízisek jellemzik. A pszichológia tudományában mára világszerte elterjedt az élethosszig terjedő fejlődés (life span) sajátosságainak kutatása, mint életcél hirdetése. Ugyanakkor nem vesszük észre, hogy életünk teljességéhez, az önmegvalósításhoz a közösség, melyben élünk hozzánk, életünkhöz tartozik, életünk része, akár akarjuk, akár nem, mely lemondást, olykor személyes áldozathozatalt is kíván.
Rendkívül újszerű és izgalmas a nőiség mennyei", «istennői» szerepkörének és tulajdonságainak megfogalmazása olyan európai környezetben, mely az ehhez tartozó korai kifejezéseket soha nem hallotta, csak írásban találkozott velük, s ezeket így sem értelmezte Ma egyedül csak az örmény nyelvben ismeretesek, akik a tudományos kutatások szerint a Kr e. 1400 körül távoztak a Balkán északi részéről a Kaukázusba.
Falvay Károly könyve nemcsak a magyar és egyetemes kultúrtörténeti ismereteinket gazdagítja, nemcsak a néprajztudomány számárajelent újabb értékeket, hanem interdiszciplináris jelentőségű is. A társtudományok közül a szociál-, és személyiségpszichológia i meríthet és újulhat belőle. Szívből kívánom, hogy a szakmai ^ berkeken túl eljusson minden életének célját kereső emberhez
¦ Dr. Antaum Márta PhD egyetemi adjunktus
H ELTE Személyiség és Egészség-
|p pszichológiai Tanszék
PUSKI KIADÓ
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal