Krisztus-ikonok szóban és színben

Fülszöveg

A szerző a keleti kereszténység alapvető mentalitása, a szakrális összművészet eszméje alapján írta meg művét, mely szerint az építészet, a liturgia és az ábrázoló művészetek egyetlen kerek egészet, egységet képeznek, szorosan összefüggenek, és hallatlan harmóniát sugároznak. Minden tényezőt átjár a képmás szerinti értelmezés. Ezért megvizsgálja a Krisztus-ábrázolások eredetét és szellemi hátterét, továbbá, hogy mit mond a Biblia, az építészet és a liturgia az ábrázolásról, az élő Krisztus-arc felfedezése szempontjából. Bemutatja az általunk ismert legkorábbi Krisztus-ábrázolásokat, a legjelentősebb alkotásokon keresztül a téma ikonográfiái fejlődését, sőt a még soha nem publikált, vagy alig ismert magyar anyagot is, amely a hazai ortodox és görög katolikus egyház tulajdonában van.
A könyv célja nem elvont tudományos fejtegetés, hanem a liturgia drámájával, mint elválaszthatatlan alkotórészével együtt felmutatni a színek és vonalak tanúságtételét, vállalva a vele eg)mtt járó... Tovább

Fülszöveg

A szerző a keleti kereszténység alapvető mentalitása, a szakrális összművészet eszméje alapján írta meg művét, mely szerint az építészet, a liturgia és az ábrázoló művészetek egyetlen kerek egészet, egységet képeznek, szorosan összefüggenek, és hallatlan harmóniát sugároznak. Minden tényezőt átjár a képmás szerinti értelmezés. Ezért megvizsgálja a Krisztus-ábrázolások eredetét és szellemi hátterét, továbbá, hogy mit mond a Biblia, az építészet és a liturgia az ábrázolásról, az élő Krisztus-arc felfedezése szempontjából. Bemutatja az általunk ismert legkorábbi Krisztus-ábrázolásokat, a legjelentősebb alkotásokon keresztül a téma ikonográfiái fejlődését, sőt a még soha nem publikált, vagy alig ismert magyar anyagot is, amely a hazai ortodox és görög katolikus egyház tulajdonában van.
A könyv célja nem elvont tudományos fejtegetés, hanem a liturgia drámájával, mint elválaszthatatlan alkotórészével együtt felmutatni a színek és vonalak tanúságtételét, vállalva a vele eg)mtt járó szubjektívizmust is.
Nagymihályi Géza (Budapest, 1942) a nyíregyházi Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskolán szerzett diplomát 1965-ben. Lelkipásztori munka mellett 1981-ben végzett az ELTE BTK Művészéttörténet Tanszékén, 1984-ben egyetemi doktor. A szakrális művészettörténet teológiai tanára 1981-1993 között, majd egyetemi oktató a KLTE Művészettörténeti Tanszékén, 1992-1997 között. A vallástörténet tanára a hajdúböszörményi Bocskai gimnáziumban, 1992-1999. Az MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tudományos Testületének, (a bizantinologiai munkabizottság elnöke), és a DAB Vallástudományi Bizottságának tagja.
Kutatási területe az L évezred bizánci művészettörténete és annak eszmei háttere, és a szakrális építészetelmélet.
Tanulmányai mellett, főbb munkái: Képmás és világkép, MTA. Nyíregyháza 1995.; Eszkatológia és misztika a keresztény keleten, magánkiadás. Hajdúböszörmény 1999.; A Nagyböjt szakrális kultúrája a keresztény keleten, magánkiadás, Nyíregyháza 2001.; Az Angyalok. Liturgia és ikon a keresztény keleten, Kai-rosz, Budapest 2002. Előkészületben: Misztikus írások és ikonok azL keresztény évezredben. Vissza