Na, gyere ide, édes fiam...

Fülszöveg

1948-ban születtem Békéscsabán, az oroszlán jegyében. Írhatnám, hogy véletlenül, hiszen születésem után azonnal Budapestre kerültem.
Szülővárosomhoz csak a gyerekkor feledhetetlen nyarai kötöttek, majd később Nagyszékely, ez a csodálatos dunáltúli falu nyitotta szememet a világra. Ez a falu adta írói nevemet is.
Meglehetősen későn jelentkeztem az irodalomban, sokáig nem éreztem az írás hiányát, ám 1995-ben a Szuezi-csatornán hajózva, Karinthy Ferenc Naplójának hatása alatt, kezdtem írni, azóta egyszerre és bennem az óceánok és az irodalom betűtengere.
Első könyvem Jaminaországtól az Óperenciáig címmel 1997-ben jelent meg gyermekkori élményeimből. Ezt követte 1998-ban a Bonzsúr Indonézia című tengerészregényem, majd 2000-ben a Gudrun, a katona. Mindegyik megjelent e-könyv alakban is, 2001-ben.
Immáron negyedik könyvem, a Na, gyere ide, édes fiam... alapanyagát egyrészt apai élményeim, másrészt gimnáziumi emlékeim adták. Mindegyik meghatározó írói életemben. A jelen és múlt varázsa, a képzelet, a humor és a diáknyelv állandóan változó szlengje mögül kibukkan az apa és a fiú élményvilága.
Ajánlom könyvemet azoknak, akik:
- maguk is hasonló cipőben járnak, mint főhősöm, Bánáti Oszkár, egy féltizenhat éves ember
- maguk is: szülők vagy szülők lesznek
- már nagyszülők vagy nagyszülők lesznek
- azoknak, akik még csak lesznek fél tizenhat évesek, és végül is azoknak, akik maguk is voltak kamaszok... Vissza