Előszó
Részlet a kötetből:
A MA BOLDOGSÁGPROBLÉMÁJA.
A legenda szerint Buddha, Konfucius, Lao-ce együtt ültek egy eceteskancsó mellett, amely a földi életet jelképezte. Mind a három bemártotta az...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
A MA BOLDOGSÁGPROBLÉMÁJA.
A legenda szerint Buddha, Konfucius, Lao-ce együtt ültek egy eceteskancsó mellett, amely a földi életet jelképezte. Mind a három bemártotta az ujját, hogy megízlelje - mi van benne? Konfucius, a realista mindjárt így szólt: ez savanyú!... Buddha, a maga pesszimizmusával keserűnek találta. Lao-ce szintén megízlelte. Aztán így szólt: - ez édes!...
Ő volt az életművész.
Ismeretes a két béka meséje, amelyik beleesett a tejescsuporba. Az egyik reménytelenül feladta a harcot és belefulladt, a másik addig rugdalózott, amíg a tejet vajjá köpülte maga alatt és annak tetejére ült.
Ez is életművész volt.
Ma, amikor az élet karácsonyfájára egyre töredezettebb díszeket aggatunk abból a kincsleletből, amely tavalyról maradt, mikor hiába van több villanyrezsó, több thermofor, több összkomfort az életben, amikor nincs benne több napfény, a legnagyobb életművészetre van szükség, hogy ezt a korszakot is oly szépen éljük végig, amilyen szépen csak lehet.
Az ember sokkal nagyobb lehet és kell is hogy legyen, mint az a kis élet, amit leél.
Ruganyos szívre van ma szükség, hiszen nem a bajok törik össze a szívet, mint inkább a félelem, hogy a bajokat nem tudjuk elviselni.
Nem a kísértetektől félünk, a vasorrúbábáktól, hanem az élet nehézségeitől.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal