Napforduló

Előszó

Részlet a könyvből:
A kéziszedőterem kockára osztott ablakainak felső részeit végig kinyitották, hadd enyhüljön az ólom és nyomdafesték szagával keveredett hőség. Kívülről behallatszott a szomszédos rendőrkvesztura aszfaltozott udvarának zaja: gépkocsitülök, motorkerékpár, majd szabályos, bakancsos léptek. Hűvös azonban csak akkor hatolt be az olajozott padlójú terembe, ha kinyílt a gépekhez vezető zsíros tapintású, nagy, barna szárnyasajtó. Ilyenkor huzat csapott végig a négy vékony betonoszloptól tagolt, hosszúkás négyszögalakú helyiségen és meglebegtette a hegyes kampókon csüngő vagy ólomba öntött sorokkal lenyomtatott kéziratlapokat.
Podek Albert, a nyomdavezető idegesen törölgette magas homlokát. Nem szerette a huzatot. Egy idő óta még nyáron is könnyen meghűlt s mindegyre megdagadt az ínye. Az orvos skorbutot meg vitaminhiányt meg hasonlókat emlegetett. Podek csak lemondóan legyintett. Ötven esztendős már, több mint harmincöt éve szívja a nyomda levegőjét, nem csoda, ha mindenféle nyavalya utoléri . . .! A legnagyobb bosszúsága azonban mégiscsak a hűlés és a rekedtség. Ilyenkor ugyanis nem vehetett részt a „Haladás" dalkör hétfő és csütörtök esti próbáin. Holott mióta a háború tart, ez az egyetlen szórakozása. Volt idő, amikor a zöldingesek nem engedélyezték a próbákat! Aztán letűntek a színpadról. S mégis mennyit kellett kérvényezni, amíg a szigurancafőnök megadta a véleményezést. Persze segített Olteanu is, a nyomozóosztály vezetője. Végre is évek óta ismeri a Haladást, ott nem bujkálnak felforgató elemek! Vissza