Napjaink emberei

Fülszöveg

A regény első részében a krigiz nép megfeszített munkáját látjuk a háború alatt, amikor egész életét a haditermelés szolgálatába állítja. Szemünk előtt kitárul egy kirgiz kolhoz nagyarányú körképe. A kolhoz tagjai nagy alkotó tervekkel foglalkoznak, átengedik magukat a fejlődés hatalmas és igéző reménységének. Ilyen a szovjet kirgiz falu élete, a háború előtt. Ám a békés munkát feldúlja az ellenség betörése. Az író élénken és szemléltetően megmutatja, hogyan fogadja a nép a háború hírét, hogyan búcsúzik el a frontra induló fiataloktól. Az olvasó előtt megelevenedik a nép minden testi és szellemi erejének teljes mozgósítása a hatalmas veszedelem leküzdésére, amely a szovjet hazát fenyegeti. Az emberek még jobban tömörülnek, a hazaszeretet egyetlen nagy baráti családba egyesíti őket.
A könyv második részének alapvető témája: a szovjet hazában élő népek barátsága és testvérisége. Kirgiz asszonyok, idős kolhozparasztok, lelkes fiatalok nagy szeretettel fogadják a falujukba érkező, elgyötört, sokat szenvedett ukrajnai asszonyt, Ljubát. A meleg emberi szánalom, amely itt Ljuba iránt megnyilvánul, bonyolult érzelmekké, a szovjet emberek mély testvéri összetartozásának érzésévé nő. A kirgiz faluban Ljuba új otthonra talál és a többiekkel együtt bekapcsolódik a kolhozparasztok hősies munkájába. A regény harmadik és negyedik része megmutatja hogyan bontakozik ki a nép alkotóereje a győzelemért vívott harcban. Vissza