Napló 1956

Fülszöveg

Egy mozgalmas esztendő színes, eleven, megkapó képei egy mozgalmas életű író becsületes, nyílt, őszinte színvallással s egyben mindvégig lebilincselő igazságkereséssel és igazmondással, hol riportszerűen, hol novella-hangnemben tartott naplójából.
"Arról akarok írni, amiről mások hallgatnak..." - mondja magáról a szerző a napló egyik bejegyzésében, és e szándéka valóban ez írásának minden egyes részét, úgyszólván minden sorát áthatja. Az olvasó előtt felelevenednek, kaleidoszkópszerűen vagy mint egy színes filmhíradó elvonulnak az emlékezetes 56-os esztendő legemlékezetesebb eseményei - szorosan a szerző személyéhez fűződő érzések, emlékek és meglátások felvillanásának különösen vibráló fényében. Újra meg újra felidéződnek előttünk 1956 még ma is mindenkit érdeklő eseményei, hogy tartós, maradandó emlékkként vésődjenek tudatunkba, emlékezetünkbe, egyúttal pedig a mindennapi élet hol mindennapi, hol rendkívüli, de bárki életében ugyanúgy vagy hasonló formában előforduló eseményeit, benyomásait, emberi sorsok megkapó pillanatfelvételeit tárják fel előttünk a szerző meglátásai, hogy tudatosítsuk magunkban is e mindennapi jelenségek, történetek horderejét, jelentőségét tulajdon mindennapi életünkben. A mű sajátossága és egyben értéke is, hogy szerzője - vérbeli író- és riporterként egy személyben - nemcsak magánjellegű, kizárólagosan személyi ügyeiről, élményeiről és benyomásairól ír benne, hanem minden egyes sorának, minden egyes vallomásának, meglátásának és véleményének általános társadalmi vagy irodalmi vonatkozása, jelentősége van. Igen maradandó emléket és maradandó értéket ad az olvasónak Szabó Béla e múltat idéző, de a mát is ismertető, megértető naplója, ezenfelül pedig a szlovákiai magyar irodalom fejlődését érdeklődéssel követő és szeretettel pártfogoló olvasó előtt teljesebbé teszi e sokat szenvedett, sokat nélkülözött, de törhetetlen akarattal és törhetetlen hittel minden megpróbáltatáson és viszontagságon - az élet peremén is - győzedelmeskedett proletár írónk emberi és írói profilját. Valóban igaza volt Fábry Zoltánnak, amikor azt írta róla: "Nincs szlovákiai magyar író, aki annyit küzdött volna a tollal és a tollért, a sikerért és az eredményért, aki oly görcsösen és elkeseredetten és szerelmetesen markolta volna a tollat, olyan szívósan, annyira fanatikus önhittel és hajszoltsággal, mint ő... Hányszor adtuk fel Szabó Bélát, és tolla hányszor hódította vissza szívünket és elismerésünket. Makacs és hű maradt minden életpofon és minden sikertelenség ellenére..." Olvasóközönségünk kétségkívül érdeklődéssel és szeretettel fogadja majd Szabó Bélának ezt az írását is, amely 1960-ban, köztársaságunk felszabadulásának tizenötödik évfordulója alkalmából állami jutalomban részesült. Vissza