Napló I-II.

Fülszöveg

Kisebb-nagyobb megszakításokkal 1945-től 1975-ig írta Naplóját Rónay György. Mint az irodalmi naplók szerzői általában, bizonyára ő is gondolt arra, hogy e följegyzései halála után nyilvánosság elé kerülnek, mégis elmondhatjuk: a terjedelmes alkotás lapjairól részben ismeretlen arcmása tekint ránk.
Aránylag keveset írt önmagáról, élete eseményeiről, annál többet az irodalomról, a művészetek kérdéseiről. Naplója inkább olvasónapló, műhelynapló és kísérleti terep, valamint belső lelki életének tükre. Folyamatosan és rendszeresen foglalkozott például a magyar mellett a francia irodalommal, de sosem öncélúan olvasott, hanem többnyire készülő vagy tervezett tanulmányaihoz gyűjtötte az anyagot. Sokat idézve, mintegy kipreparálta olvasmányait, s aztán ezekhez fűzte megjegyzéseit, belőlük kiindulva vázolta saját észrevételeit. Ha tehette, egy-egy író minden művét, ha volt, naplóját is, és az összes róla szóló irodalmat áttanulmányozta, s csak ezután fogalmazta meg róla tanulmányát vagy kritkáját. Három évtizeden át írt följegyzéseit végigolvasva nyomon követhetjük egyénisége érlelődését, gazdagodását, esztétikai nézeteinek változásait. S ezeken kívül még valami más, fontos dolgot. Rónay György tudvalevően több évtizeden át dolgozott a Vigilia szerkesztőségében mint a folyóirat irodalmi rovatának vezetője, majd haláláig felelős szerkesztője. Naplójából kivételes hűséggel és őszinteséggel rajzolódik ki annak a folyamatnak a képe, ahogy a marxizmus iránt is nyitott személyiség igyekezett megtalálni és kiformálni a két világnézet, a hívők és nem hívők közötti párbeszéd lehetőségeit, s közben rendkívül önkritikusan értékelte a hazai egyháznak a valósághoz fűződő viszonyát. Vissza