Naplójegyzetek 1975-1976

Fülszöveg

Illyés Gyula Naplójegyzeteinek ötödik kötete kerül a költő utókora kezébe, ezekkel az 1975-1976-ban keletkezett műhelyfeljegyzésekkel együtt egy eleven történelmi gond regénye is, akaratlanul is azé a gondé, amelyet a magyarság helyzete, sorsa, lehetséges történelmi jövője fölött töprengő Illyés Gyula a történelmi és szociológiai realitásokat józan fővel és karteziánus rációval szemlélve fogalmazott meg ez idő tájt és lankadatlanul, versben, prózában vagy drámában. A mindjobban elhatalmasodó, nemzetféltő és nemes aggodalom "bús Jónásaként" (ahogyan szerepét: küzdelmét a magyarság szolgálatában ekkoriban versben jellemezte), hiszen mind dermesztőbb tünetek figyelmeztették őt arra - legelsősorban a jelenlegi államhatárokon kívül, nemzetiségi léthelyzetben felmorzsolódó, többmilliós magyarság, valamint a különböző diaszpórák sorsa - ,hogy Ady próféciája a magyarság történelmi szétszóratásáról végbement a két világháború szaggatta Európában, és a szétszóratás következményei is mind világosabban és mind fenyegetőbben jelentkeznek azokon a területeken, ahol a magyar szó, az "összemosolygás nyelve, a titkon összevilágló könnyek nyelve, a föl nem adott hit tolvajnyelve" a 20. századvégen sokfelé és sok helyütt már kihunyóban, kialvóban. De e feljegyzésekből az is kiviláglik, hogy ez a nemzethalállal is fenyegető helyzet a népe jövőjéért aggódó Illyés Gyulát nem tette elfogulttá, pláne elvakulttá, ellenkezőleg: nem a vaksorsot, de - nemtörődöm közönyéért - mindenekelőtt a hazai magyarságot ostorozta és természetesen azt a hivatalos politikát, amely a magyarság égető sorskérdései elől a homokba dugta a fejét), különben nem írta volna le a következő, keserű mondatot, amelyet 1974-es jegyzetei közt olvashatunk: "Ha rá merném bízni a hazájukat a magyarokra, nem volnék hazafi". S azt sem, hogy "ha jó véleménnyel volnék a magyarokról, nem küzdenék értük: nem védeném a jövőjüket". De ebből a virtuális naplóregényből kirajzolódik annak a csüggesztő süketségnek, rágalmazó dühnek és nemzetpusztító ellenállásnak a története is, amellyel a hetvenes évek közepének hivatalos tollforgatói és állampártlojális fórumai fogadták Illyés Gyula tollal vívott küzdelmét a magyarság jövőjének védelmében. Vissza