Napnyugati madarak

Előszó

A nagy nemzetek művészete egyszersmind a legbefogadóbb, nagyságuk jórészt egyenesen az állandó honosításon nyugszik. Franciaországnak csak földrajzilag van "természetes határa", szellemileg a hírhedt nyelvi hazafiság és hiúság ellenére a járhatatlan Pireneusok is kisímulnak. Spanyol, olasz, angol, német, orosz kölcsönzés nélkül irodalmuk, művészetük, muzsikájuk egy emberöltő alatt elsorvadna, Moliére elképzelhetetlen az olaszok, Voltaire az angolok, Hugo a németek, Manet a spanyolok, Debussy az oroszok nélkül. Angliát csak katonailag védi a tenger, megóvta a nagy Armada, a holland betörés, a német megszállás elől, de megjuhászodva átengedi a latin hatást. Németország szellemi önállósulását óriási idegen betörés előzte meg: Frigyes udvara francia sziget volt, Göttingen angol, a gyermek Goethe francia tisztektől, a férfi római romoktól tanult s legnemzetibb irodalmi korszakuk, a romantika főérdeme a szláv mitológia, az angol Shakespeare s a francia középkor fölfedezése. Herder, Tieck, Uhland tőrőlmetszett németek, mégis hármojukhoz fűződik a szlavofil talajpuhítás, Shakespeare népszerűsítése s a román filológia lelkes ifjúsága. Kis nemzetek rendszerint egyetlen irodalom, sőt irodalmi fénykor fél-szabadosai, a nagy nemzetek művészi nagysága ellenben legalább annyira múlik az ezerfelé ágazó fordításokon, utánzáson, mint a remekműveken. Ebből a szemszögből nézve a magyar mindenképpen nagy nemzet.
Melyik nép mondhatja el, hogy Homéros, Horatius, Dante, Shakespeare, Goethe legkülönbözőbb költőit új meg új versenyre sarkallta? Két nagy népi époszt, a Kalevalát s a Nibelung dalt olvashatjuk szép fordításban, három fordító birkózott Homérosszal, majdnem minden magyar század visszatért ugyanazokra a Horatius versekre, két közkézen forgó Danténk van s a darabosabb is kitűnő, két költői magyar Szentivánéji Álom közt választhatunk, három magyarosított Faustból idézünk, Puskin centennáriumát csak mi ünnepeltük egy gördülékeny Anyeginnel. A világirodalom klasszikusai után a moderneknek is szállást adtunk s hogy mekkora szívvel, milyen lelkesen, megtudjuk, ha Stefan George kétkötetes antológiája mellé sorakoztatjuk a Kisfaludy Társaság kétkötetes francia antológiáját, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád és Szabó Lőrinc fordításköteteit, többek közt a teljes Baudelairet! Vissza