Napoleon (Tiltólistás kötet)

Előszó

Alig van valaki a történelem szereplő személyiségei közül, aki - éppen napjaink történelme szempontjából - nagyobb figyelmet érdemelne, mint I. Napoleon. Mesébe illő módon emelkedett fel tűzérhadnagyból és korzikai forradalmárból a franciák császárává és a Kontinens urává; a hatalmat abban a pillanatban ragadta magához, amikor a forradalom elérkezett legkritikusabb állapotához, amikor a nemzet megborzadva a rémuralomtól és belefáradva az 1789-es eszmékkel folytatott szörnyű visszaélésekbe, már-már késznek látszott, hogy a legitimista reakció karjaiba vesse magát; átalakította Európát, de meg kellett érnie teremtményének összeomlását is; mindezek olyan események, amelyeknek ismerete egyenesen feltétele annak, hogy napjaink történelmét helyesen értékelhessük. Az ő neve úgy világít a történelem Pantheonjának márványtábláiról, mint azé a férfiúé, aki alatt Franciaország elérte katonai és politikai hatalmának legnagyobb kiterjedését, de egyúttal mint olyan emberé is, aki mélyrehatóan működött közre a német nép történelmi kialakulásában.
Kétségtelen, hogy Napoleonra ráillik a „nagy" jelző, ha a nagyság - Burckhardt lakonikus rövidségű meghatározása szerint - „az ami nincs meg bennünk", vagy mint ahogy más helyen körülírja: „a történelem néha szereti magát belesüríteni egyetlen emberbe, akire azután felfigyel az egész világ." A nagy egyéniségek koincidenciái, véletlen találkozásai az általánosnak és különlegesnek, az állandóságnak és mozgásnak egyetlen személyben. Ez magába foglal államokat, vallásokat, kultúrákat és kríziseket... Vissza