Napsugarak

Előszó

"Az Irás". Van az emberiségnek egy könyve, amelynek keletkezése az írás anyagát és a betűk rovásának a módját és a terjesztés mikéntjét tekintve a többi könyvekéhez egészen hasonló. S létrejöttekor mégis mindjárt megérezte a világ, hogy ilyen írás minden hasonlóság ellenére sem volt még a kezében. Észrevette, hogy írói az események leírásakor nem a politikai pártok érdekes esélyeivel vagy a világi uralmak háborúival foglalkoznak. Bölcselkedve nem az előkelők házaiban divatos kérdéseket feszegetik. Nem is olyan magasröptű költők és rétorok, amilyenek Korinthus és Athén iskoláiból kerültek ki. S mégis érdekesebbek minden történetírónál, életrevalóbbak minden bölcselőnél, elragadóbbak minden költőnél. Irásuk többet forgott közkézben, mint Plátó vagy Aristoteles munkái. Szívesebben olvasták, mint Terentiust. Felismerték legnagyobb kiválóságukat, hogy íróik az Úr gondolatainak és érzéseinek tolmácsai, az Úr isten lantjai. Mikor a nagy művész keze alatt valamelyik megzendül, hangja jólesik bűn átka alatt nyomorgónak, evangélium a szenvedőnek, frissítő erő a kétkedőnek, egyszerű az egyszerűnek, a hatalmas szellemet pedig soha nem sejtett magasságba emeli. ,,Omnibus accessibiles, nulli penetrabiles Magnos alunt, parvos lactant" -: mondja Szent Ágoston. Mindenki számára hozzáférhetők, de mélyükre hatolni senki sem tud. A nagyok számára erősebb táplálék, a kicsinyeknek tej. Ez az „írás" a Szentírás, a könyv, a biblia. Azért készült, „hogy általa reménységünk legyen". (Róm. 14, 5.)
A Szentírás eredeti példányai elvesztek, de rendkívül sok másolata forog közkézen. A legrégibbek neve kódex. Az újszövetségnek kb. 7000 kódexe közül 559 az Athos-hegyi kolostoré, 424 Itáliáé, 309 Angliáé, 244 Franciaországé, 116 Oroszországé, 79 Németországé, 44 Magyarországé és Ausztriáé, 11 Amerikáé és a többi jelentéktelenebb országoké. Tudósok számbaveszik a köztük található- jelentősebb eltéréseket és iparkodnak megállapítani, hogy melyik kódex szövege felel meg jobban a kritika elveinek. Úgy, hogy amikor majd a munka befejeződik, az eredeti szövegnek kell előállania. A szövegkritika e munkájában megkülönböztetett tisztelet jár ki a 4. századból származó négy legrégibb kódexnek (C. Sinaiticus, Vaticanus, Alexandrinus, Rescriptus), amelyek valamikor az ó- és újszövetséget tartalmazták... Vissza