Napút 2015. március

Fülszöveg

W. B.Yeats 150 | laréjlások
„Halálomra ítéllek!" (Fodor Ákos: A felelőtlen)
„Hulló éj-taréj, / konyulsz, hideg holdkaréj, / szikrázó tar éj. // Űrtaréj-színek, / gázbolyhok, porködfátylak / korát látja szem." (Füleki Gábor)
,J\z a törvényszerű, ami természetes. A világon mindennek megvan a maga útja. Az embernek az utat kell követnie, ugyanúgy, ahogy a hal él a folyóban vagy a tóban. A haiku hangulatából sugárzik a szabi érzése." (Vihar Judit)
„Amikor W. B. Yeatsnek, a Nobel-díjas ír költőnek, írónak, drámaírónak, színházalapítónak, irodalomszervezőnek, az ír nemzeti irodalom újjáélesztőjének, nemzetépítőnek, közéleti embernek a 150. születési évfordulóját ünnepeljük, felvetődik a kérdés, hogy mennyit ismer belőle - gondolatvilágából, műveiből - a magyar irodalomszerető közönség." (Bertha Csilla)
„A Teremtő akaratából két évszázad, sőt két évezred utazója vagyok. Nagyon rövid ideig voltam gyermek, majd annál tovább - feltűnően hosszú ideig - majdnem felnőtt, de sohasem... Tovább

Fülszöveg

W. B.Yeats 150 | laréjlások
„Halálomra ítéllek!" (Fodor Ákos: A felelőtlen)
„Hulló éj-taréj, / konyulsz, hideg holdkaréj, / szikrázó tar éj. // Űrtaréj-színek, / gázbolyhok, porködfátylak / korát látja szem." (Füleki Gábor)
,J\z a törvényszerű, ami természetes. A világon mindennek megvan a maga útja. Az embernek az utat kell követnie, ugyanúgy, ahogy a hal él a folyóban vagy a tóban. A haiku hangulatából sugárzik a szabi érzése." (Vihar Judit)
„Amikor W. B. Yeatsnek, a Nobel-díjas ír költőnek, írónak, drámaírónak, színházalapítónak, irodalomszervezőnek, az ír nemzeti irodalom újjáélesztőjének, nemzetépítőnek, közéleti embernek a 150. születési évfordulóját ünnepeljük, felvetődik a kérdés, hogy mennyit ismer belőle - gondolatvilágából, műveiből - a magyar irodalomszerető közönség." (Bertha Csilla)
„A Teremtő akaratából két évszázad, sőt két évezred utazója vagyok. Nagyon rövid ideig voltam gyermek, majd annál tovább - feltűnően hosszú ideig - majdnem felnőtt, de sohasem igazán, inkább koravén lettem." (Ruva Farkas Fái)
„Mint atyamesterei, Baudelaire is gyűlölte - látjuk A baglyokhói - a mozgást. Minden mozgás kárhozatos, mondták. Az idő: kényszerűség, rossz dolog, nem is irányul másra, mint hogy befejezőcyék, mondták. Baudelaire és szellemi rokonai - hogy egy pillanatra kipillantsunk a lenyűgöző vers vonatkozásrendszeréből - a Történelem, a Forradalmi korszak fenyegető közeledésében, az Idő felgyorsulásában megérzik a veszélyt, s rabiátus gesztusok kíséretében visszavágynak a statikus Isten, a régi statikus Rend világába." (Báthori Csaba) Vissza