Előszó
Aki még nem próbálta, elképzelni se tudja, mennyi bajjal, gonddal, érzelmi hullámzással jár egy novelláskötet összeállítása.
Szóljunk mindjárt az érzelmek hullámzásáról. Az első időszakban...
Tovább
Előszó
Aki még nem próbálta, elképzelni se tudja, mennyi bajjal, gonddal, érzelmi hullámzással jár egy novelláskötet összeállítása.
Szóljunk mindjárt az érzelmek hullámzásáról. Az első időszakban mindenki el van telve tehetsége sokoldalúságától. Csak ímmel-ámmal javítgat néhány szót, hogy a jót még jobbá tegye.
Tovább lapozva, rakosgatva, beköszönt a második korszak. Egyik-másik írás, mintha hirtelen megkukacosodott volna, minden érthető ok nélkül csúnyulni kezd.
Ezt még ki lehet bírni. Kell is egy kevéske rossz, vigasztalódik az ember, hogy mellette annál inkább érvényre jusson a jó. Csehov is, ugye, mennyi vacakot írt.
Csakhogy a féreg tovább rág. A harmadik időszakban már a jó se jó. Csak rossz van, még rosszabb, legrosszabb. Ilyen lehet egy díjat nyert tehén közérzete, ha kétfejű borjút hozott a világra.
Egyetlen mentségül az marad, hogy az elrendezésben van a hiba. Az ember megpróbálja könyvét újra átcsoportosítani, pl. színek szerint, vagyis a derűset a komorral vegyítve, a csípőset a szelíden mosolygóval, az érdekeset az unalmassal, és így tovább, míg meg nem találja a keresett harmóniát.
Vissza 
