Előszó
Részlet az újságból:
Szerkesztői jegyzet
Óriási irodalma van az ún. kríziselméleteknek, már a legrégebbi írásokban is találkozhatunk az adott kor kritikájával. Lao-ce, Buddha és Hérakleitosz óta kiváló gondolkodók, írók, filozófusok riogatnak apokaliptikus világvégejóslatokkal, s arra figyelmeztetik az emberiséget, hogy itt az ideje jobb belátásra térni az élhető jövő érdekében. Az elmúlt század irodalmában pedig egyebek között Hamvas Béla humanista író, filozófus foglalkozott mélyrehatóbban a válság történetével és természetével. A címben feltett kérdésre egyértelműen igennel válaszol, amikor azt állítja, hogy - a kezdeti paradicsomi időszakot leszámítva - az ember mindig is válságban volt. Ennek okát többek között abban látja, hogy a mai ember világnézete nemvallásos, hanem humanisztikus. Nem a mélységélmény, a transzcendentális éberség az uralkodó a tudatában, hanem az empirikus tompaság. Világérzése nem felülről, az istenségből indul ki, hanem alulról, az emberből. Nincs természetfölötti megragadottsága, nem kozmikus lény. Ezzel szemben materialista, s ebből fakad minden, amit modernnek gondol: az anyagiasság, a technokrácia, a gazdasági orientáció, a pénzre váltott szellemiség, a politikai korrupció, a természettudományokban az összefüggések hiánya.
Ugyancsak időtállóak gróf Coudenhove, az 1923-ban megalakult Nemzetközi Páneurópa Unió képviselőjének a gondolatai, aki a világ fokozatos elzüllését négy területen látja: Az elfordulást z egyháztól (reformáció), a dogmától (felvilágosodás), az Istentől (materializmus), végül a moráltól (cinizmus). Állítása szerint ahol nincs isteni princípium, ott nincs érték és morál, s ezzel összefüggésben a kereszténység csődjét követte az idealizmus csődje, majd az erkölcs csődje. A morál konvencionális hazugság lett, arra való, hogy a tudatlanokat kihasználják és nyomorba döntsék. Az altruizmus álarcában kapitalisták, demagógok, kizsákmányolók és csábítók osztoznak a világ uralmán. Erkölcs, tisztesség mára az ostobaság jele lett, és nevetség tárgyává vált.
Vissza 
