"Ne legyen többé se úr, se szolga!"

Fülszöveg

"A Csanád megye területén megindult munkásmozgalom nem ipari és gyári szocialista eszmék szüleménye, hanem mezőgazdasági forrontás, valóságos agrár socialistikus mozgalom, mely jóllehet külső befolyások által élesztetik, de gyökerei azon társadalmi talajban léteznek, melyek területein maga a mozgalom nyilvánul" - jellemezte a Makón megjelenő Maros című folyóirat 1891 májusában a Viharsarok szegény- és nincstelen parasztsága körében kibontakozott és mind jelentősebb teret hódító mozgalmat.
Mennyiben találó ez a megállapítás, milyen közös és eltérő törekvések mutathatók ki az ipari, illetve a mezőgazdasági munkások követeléseiben és harcaiban, milyen jellemzők adják az agrárszocialista mozgalom sajátosságait, eszmei-politikai tartalmát? Milyen anyagi és tudati háttér tette lehetővé, hogy az ország legelnyomottabb polgárai, az agrárpoletárok körében oly gyorsan elterjedjen és gyökeret eresszen a szocializmus eszmerendszere, milyen hatások formálták a mozgalom archikus elemeket sem nélkülöző utópikus egyenlőséghitét? Ezekre a kérdésekre keres választ Farkas József monográfiája, amely a szocialista munkásmozgalom mellett kimutatja Rousseau és Proudhon, az ideális anarchizmus, a népi vallásosság, a különböző szekták, az 1848-as népi tradíciók agrárszocializmusra gyakorolt hatását, jellemzi a mozgalom sokszínűségét, a munkásmozgalomra gyakorolt befolyását, vázolja utóéletét. Vissza