"Ne üljön lelkünkön szenvedés"

Előszó

Korunk egyik legnagyobb kihívása a lelki egészség megőrzésének feladata. Minden olyan munka, tevékenység és szellemi alkotás, mely elősegítheti a korai szocializáció, a közoktatás és felsőoktatásban rejlő ilyen irányú lehetőségeket nemcsak támogatandó, de üdvözlendő is. Ezen belül az egészségfejlesztő munkák a mentálhigiéné alapját képezik. Benkő Zsuzsanna eddigi munkássága is korszakos jelentőségű, s feltehetően egyik, - ha nem az egyetlen - űttörő kezdeményezésnek számít. Épp ezért megtisztelő feladat előszót írni egy olyan műhöz, mely nemcsak gondolkodásában, de didaktikus és sok-sok saját élményen alapuló tapasztalatában is újszerű, s hazánkban első ilyen irányú kezdeményezés.
A mentálhigiéné egyik feladata - a sok között - az, hogy olyan művelt, széles látókörű, hatásos önismeretre támaszkodó fiatalok képzését vállalja, akik az egészséget mint értéket közvetíthessék az utánuk következő generáció felé. Tudott tény, hogy az egyetemre kerülő, s ott végző fiatalok számával arányosan nő a pszichológiai kulturáltság és csökken a különböző szenvedélybetegségek, neurózisok, pszichoszomatikus kórformák jelentkezése. A "kiművelt" ember megalapozza az egészséges nemzetet, megalakítja a polgári rendet, minőséget termel, önbecsülést teremt, identitást javít.
Az egészségfejlesztés persze csak egy része ennek a munkának, de elengedhetetlen szükséglete. Különösen most bír fontossággal a szerzőik) munkája, mikor átfogó mentálhigiénés program indult hazánkban, először a hazai történelemben, felismerve azt, hogy a mentálhigiénés mutatók elborzasztó valósága olyan sürgető és hatékony összefogást sürget, ami nem tűr halasztást, félretesz minden kicsinyes rivalizálást és nemzeti együttműködést teremt. Kívánok az olvasónak, a résztvevőknek élményekben gazdag munkát, a szerzőknek munkájukhoz sok sikert.
Budapest, 1995. március
Dr. Veér András Vissza