Nefelejcsek iskolámból

Előszó

Kedves Gyermekem!
Most, hogy bezárult előtted az iskola kapuja s kilépsz az életbe: fiatal szíved bizonyára hevesen dobog és boldog reménységgel, örvendő kíváncsisággal kérdi: Mi is vár reám? Milyen lesz az életem?
Most, hogy búcsúzol kedves iskoládtól, tanítóidtól, tőlem is, az én szívemben is felvetődik aggódó, féltő szeretettel a kérdés: Mi vár rád? Milyen lesz az életed?
Ahogy így féltő, szerető gonddal rád tekintek, egy kis meserészlet elevenedik meg lelkemben:
Emlékszel a Jancsi, Juliska meséjében a boszorkány házára? Milyen csalogatóan szép volt az kívülről! Csupa édesség, jóság, csillogó ígéret. Hogy kapott Jancsi és Juliska utána! Eszükbe se jutott, hogy az ablak mögé tekintsenek, ahonnét a rájuk éhező boszorkány gonosz szeme villogott elő.
Ugye te is sajnáltad, hogy miért nem volt óvatosabb az a két szegény gyermek?...
Az élet - ahová most indulsz - sokban hasonló a mesebeli boszorkányházhoz. Sok benne a csalogató édesség, sokat ígérő külső csillogás - és a fiatal, örömre vágyó szívek - mint a tied is, Gyermekem - csak ezt nézik, ezt látják. Arra, hogy a külső csillogás mögött milyen veszedelmek lesnek gonosz éhséggel rád, most csak nevelőid, tanítóid gondolnak...
Mivel őrködő, féltő szeretetem nem kísérhet át az életen, hogy megóvjon minden rossztól, azért búcsúzásul egy-két jótanácsot adok neked. Fogadd el emlékül oly szívesen e kis "nefelejcsszálak"-at, kedves Gyermekem, amilyen nagy szeretettel nyujtom át. Őrizd meg, olvasd át időnkint s hallgass rájuk, - s hidd el, hogy eléred azt, amire szíved vágyik:
nemesen szép és boldog lesz életed. Vissza