Négy évszak házi süteményei - CD-vel

Előszó

Az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét - állította egykor a téma vitathatatlanul legnagyobb szakértője, Krúdy Gyula. Az író meglehetősen extravagáns életet élt. Este hét órakor kelt fel, nyolckor reggelizett a New York kávéházban, majd gyalogosan átsétált a Tabánba, ahol barátai és hívei várták. A mindenkori pesti polgármesterek állandó konflist biztosítottak számára, amely mindenhová követte őt, s ha elfáradt, felült rá. A tabáni kocsma volt a törzshelye, amely a Mély pincéhez volt címezve. Az asztalánál sem irodalomról, sem politikáról, sem művészetekről nem lehetett beszélgetni - csak nőkről, de azokról bármit és bármennyit.
Hajnali 3-4 óráig időzött a pincében, aztán fölült a konflisra. a kocsis harminc éven át mindig megkérdezte: "Hova megyünk, Gyula úr?" S a válasz mindig ez volt: "Haza, a kis kitérővel." Ezalatt az örömlányok terét kellett érteni.
Történt egyszer, hogy a szokásos kérdésre ez a meglepő válasz érkezett: "Székesfehérvárra!" Az öreg szolga zokszó nélkül megfordította a lovakat, és elindult a Fehérvárra vezető úton.
Krúdyt két napig nem látták Budapesten. Harmadnapra aztán ismét megjelent törzshelyén. Rajongói kérdésekkel ostromolták, hogy hol volt két napig. Nagyot szívott cigarettájából, s messze-messze nézve annak füstjébe, elmélázva így szólt: "Most 25 éve, 1901-ben, a Fehérvár melletti Mór kiskocsmájában a vendéglős remekbe sikerült birkagulyásából ettem, és ihattam a borából is. Tegnap előtt hajnalban, annyi év után, a szél felém fújta a hajdanvolt gulyásnak az illatát, így hát lementem és megnéztem, hogy van-e még belőle. Volt."
Lehet-e nagyobb álma a Négy évszak házi süteményei lelkes készítőinek annál, mint hogy jó szívvel kínált finomságaink illatát anyáról leányra szállva, 25 év múlva is felénk fújja az otthon állandóságának szele?! Kedves olvasónk, engedjen a kísértésnek, és hagyja, hogy elcsábítsuk házi süteményeinkkel! Vissza