Négy testvér

Előszó

Az idő múlásával, az életkörülmények változásával sok régi szokás értelmét veszti. Ha valaki például attól tart, hogy elszaporodnak a házában a kártevők, manapság nyilván nem ráolvasással fog védekezni ellenük, hanem elmegy a boltba patkányméregért vagy rovarirtóért. De vannak olyan dolgok, amelyek sosem változnak. Az emberek mindig is szorongani fognak a sötétben, mindig is örömmel fogják üdvözölni a természet megújhodását, a lányok mindig is álmodozni fognak jövendőbelijükről, az anyák mindig is félteni fogják gyerekeiket. És a legtöbb népszokásban, vagy népi hiedelemben ilyen alapvető emberi érzések, vágyak és félelmek fejeződnek ki, s így el sem avulhatnak.
Nekem például nagy kő esett le a szívemről, amikor megtudtam, hogy szombaton születtem, és így nem foghat rajtam a szemmel verés, és egyébként is a szerencse fia (azaz leánya) vagyok. Alaposan megijedtem viszont, amikor tudomásomra jutott, hogy nem lett volna szabad májusban férjhez mennem. Amikor aztán Kalliopé lányomat vártam, minden lehető óvintézkedést megtettem, hogy egészségesen jöjjön a világra: Szent Szimeon napján egy szalmaszálat sem tettem keresztbe, nehogy a munka nyoma meglássék a születendő gyermeken, virágvasárnap pedig barkákkal csapkodtattam meg magam, hogy könnyű legyen a szülés.
Ebben a könyvben csupa ilyen bevált módszerről olvashatnak, amelyek mindegyike még abban az időben keletkezett, amikor a hamburger és a whiskys kóla még nem hódított tért görög földön, a karnevált farsangnak hívták és a fiatalok nem szégyellték saját vidékük dalait, táncait, meséit megtanulni.
Aki babonás, ki is próbálhatja a szokásokat; aki meg nem hisz bennük, az választhat valamit az ünnepi receptek közül, megtanulhat egy ünnepi dalt, vagy egyszerűen jót derülhet az anekdotákon.
Mindenkinek jó szórakozást kívánok! Vissza