Négykezes

Fülszöveg

„De ahogy mi akkoriban éltünk!
Otthon voltál, beállított valaki két üveg borral. Nem volt az, hogy akkor majd a jövő héten találkozhatunk, ha mindenkinek jó a dátum Mi mindennap együtt lógtunk. Ez egy sokkal, hogy mondjam, sokkal spontánabb, közvetlenebb, természetesebb irodalmi, művészi élet volt. Jártunk fel műtermekbe, ide-oda.
Két kocsija volt az egész társaságnak. Az egyik a filmgyári díszlettervező Bertalan Tivadaré volt, egy nagy amerikai autó. Tivadar akkoriban már amerikai filmeseknek is dolgozott, persze forintban kapta tőlük a fizetését, de a jenkik bőkezűek voltak. A másik autó egy FIAT ötszázas, az meg a grafikus Reich Karcsié volt. Ez a két autó létezett.
Más világ volt. Majdnem úgy éltünk, mint a francia művészek a század elején, bár a körülmények nyilván mások voltak, mint akkor Párizsban. De jöttek a barátok, bekopogtak, akár éjjel is. Jött Lázár Ervin, hogy nálunk alszik, mondtam, persze, aludj itt. Jött Ladányi Miska a három gyermekével meg az asszonnyal,... Tovább

Fülszöveg

„De ahogy mi akkoriban éltünk!
Otthon voltál, beállított valaki két üveg borral. Nem volt az, hogy akkor majd a jövő héten találkozhatunk, ha mindenkinek jó a dátum Mi mindennap együtt lógtunk. Ez egy sokkal, hogy mondjam, sokkal spontánabb, közvetlenebb, természetesebb irodalmi, művészi élet volt. Jártunk fel műtermekbe, ide-oda.
Két kocsija volt az egész társaságnak. Az egyik a filmgyári díszlettervező Bertalan Tivadaré volt, egy nagy amerikai autó. Tivadar akkoriban már amerikai filmeseknek is dolgozott, persze forintban kapta tőlük a fizetését, de a jenkik bőkezűek voltak. A másik autó egy FIAT ötszázas, az meg a grafikus Reich Karcsié volt. Ez a két autó létezett.
Más világ volt. Majdnem úgy éltünk, mint a francia művészek a század elején, bár a körülmények nyilván mások voltak, mint akkor Párizsban. De jöttek a barátok, bekopogtak, akár éjjel is. Jött Lázár Ervin, hogy nálunk alszik, mondtam, persze, aludj itt. Jött Ladányi Miska a három gyermekével meg az asszonnyal, hogy Pesten vannak, nincs szállásuk, aludhatnak-e nálunk? Mondom, annyi ágyunk nincs, de ha a földön elalusztok, akkor aludjatok.
Laza élet volt "
Két író. Két fiatalember élete teljében. Az egyik kilencven-, a másik hetvenéves. Beszélgetnek, mint tükör a tükörrel. Az eszmecseréből kirajzolódik Szakonyi Károly pályaképe, múltja, jelene, kendőzetlen gondolatai életről, halálról, írásról, hétköznapokról. A kérdező Horváth Péter sokrétű írói világát is megismerhetjük, miközben felsejlik baráti arcképe is a könyv lapjain. Újraolvashatunk néhány gyönyörűséges Szakonyi-novellát és egy Horváth-elbeszélést is.
Százhatvan évet ölel át, mozgat meg ez a könyv. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy hirtelen visszaszá-guldunk III. Napóleon vagy Ferenc József korába, hogy csatákról és az uralkodás mindennapjairól beszéljünk. Ezt hagyjuk meg a történelemkönyveknek. Sokkal inkább úgy, hogy a hetvenéves Horváth Péter, aki tud már egy s mást az irodalomról, a szövegezés mesterségéről, kérdezni kezdi a kilencvenéves Szakonyi Károlyt, aki mögött szintén száz és száz történet sorakozik, a mesélés minden furfangja és bölcsessége. Novellák, a fél világot bejáró színdarabok, váratlan szerelmek, az írói pálya fordulatos sztorijai. Szakmai és közönségsiker. És persze háborúk, viszonylagos békék, forradalom és rendszerváltás. És legendás pályatársak Gyurkovics Tibortól Lázár Ervinig. De vajon mi áll a papírra vetett történetek mögött? Hogyan lett az életből irodalom? És az irodalomból megint élet? A két rutinos pályatárs egymást faggatva próbál rálelni a válaszokra, miközben felelevenít egy egész korszakot, amelyben hol könnyebb, hol nehezebb volt írónak lenni, szabadnak és boldognak. Vissza