Négyszólamú ének

Fülszöveg

Knopp Imre életregényét tartja kezében az olvasó; egyike volt ő azoknak a fiatalon elpusztult, tehetséges költőknek, akik József Attila nyomdokán haladva (bár az ő nagyságát el nem érve) képviselték a két világháború közötti időben a magyar szocialista költészet ifjabbik generációját. "Mártír költők" néven szoktuk emlegetni őket, hiszen nemcsak eszmei tájékozódásuk, de sorsuk is közös: a fasizmus áldozatai valamennyien. Ki volt Knopp Imre? Emlékét, nevét utca őrzi Budapesten, emléktábla a Köztársaság téri pártház falán s egy válogatott műveit tartalmazó vékonyka verseskötet, amely csaknem egy évtizede jelent meg. A szocialista értelmiségivé, művésszé emelkedő kétkezi dolgozó jellegzetes életútja az övé - fejlődésének, gyötrelmeinek és örömeinek stációit rajzolta meg művében a leghitelesebb tanú, az egykori hitves jogán Oláh Anna. Ez a könyv - Király István szavait idézve - "hiteles tudósítás a két háború közötti magyar baloldali értelmiség sorsáról, életéről. Ennek a társadalmi rétegnek útja-múltja nincs jelen még eléggé a nemzeti köztudatban, fontos minden híradás, amely erről beszél". Oláh Anna - noha dokumentatív értékkel - mégis regényt írt; könyvének szereplői közt költött alakok, helyzetei közt az írói képzelet formálta szituációk is találhatók. A regény címe Knopp Imrének a munkaszolgálatból kisfiához írott leveléből származik, s egyben kifejezi Oláh Anna írásának legmélyebb törekvéseit: "Szívemben négyszólamú ének zeng: Emberszeretet, Igazság, Szabadság és Béke". Vissza