Negyven év némaság

Fülszöveg

Úgy három évvel ezelőtt felkeresett régi ismerősöm, Veisz Mihály azzal, hogy olvasta Jaj, akinek nincs otthona című könyvemet, és hogy nem írnám-e meg az ő életét is, mert az valóságos regény volt. Bizonyítékul átnyújtott egy tízoldalas, hevenyészett feljegyzést, amelybe aztán négy-öt elbeszélgetés után már életet tudtam lehelni. A kialakult helyzet egyre inkább kedvenc Móricz-regényemre, A boldog emberre, kezdett emlékeztetni. Ahhoz, hogy kezemet elengedve, az én hősöm is járni tudjon, szükségét éreztem egy elidegenítő hatású kerettörténetnek, ahhoz pedig, hogy hepehupás életútján az erkölcsi egyensúlyozás esélyének legalább az illúziója megmaradjon, kapaszkodóul egy fantasztikus síkot építettem a történetbe. Ettől fogva könnyebben dolgoztam a hevenyészett tíz oldalon, amely most már valóban igazi regénnyé kerekedett, ugyanakkor megtartva megbízóm élettörténetének szociográfiai tényeit és hitelességét, sorsának egyedi vonatkozásait: boldog gyerekkorát a 40-es évek elején egy német ajkú bakonyi faluban, falujának német, majd szovjet megszállását, a háborút követő kitelepítésüket és házuk elvesztését, a maga és családja hányattatásait és helytállását az 50-es években, katonaéveit, szerelmeit, végül pedig ragaszkodását ahhoz a földhöz, amely mindezt adta neki, és ahol mindezt el kellett viselnie. Ircsik Vilmos 1944. október 7-én született Városlődön. 1969-ben az ELTE-n szerzett magyar-német-orosz szakos diplomát. Irodalmi pályáját is ezekben az években kezdi műfordítóként az egyetem és az Eötvös Kollégium alkotóközösségében, a Tiszta szívvel nemzedékének tagjaként. A klasszikus és modern német illetve orosz prózából és lírából eddig több mint tíz fordításkötete jelent meg, többek között Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj, Nagibin, Tyendrjakov, Gottfried Benn, Heinrich Böll és Uwe Jonhson műveiből. A nyolcvanas évek végétől egyre gyakrabban jelentkezik esszével és prózával. Az 1991-ben készült Jaj, akinek nincs otthona című szociográfiai regénye, amely szülőföldjének felbolygatott etnikai világát mutatja be, elnyeri a Magyar Napló pályázatának nagydíját. 2003-ban Téltemető című kisregényével, 2004-ben pedig Jegyzőkönyvön kívül című elbeszélésével a Magyar írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium hagyományos közös pályázatán nívódíjban részesült. Vissza