Negyven prédikátor

Fülszöveg

"Én Magyarországot előbb rabbá teszem, aztán koldussá, végre katolikussá" - mondotta volna, kortársak tanúságtétele szerint Kollonich Lipót bíboros, esztergomi érsek, a bécsi kamara elnöke, államminiszter, és akár elhangzott a hírhedt mondat, akár nem, eszerint cselekedett. A kivérzett országot iszonyú adóterhekkel sújtotta, meghódított tartományként kezelte, és ádáz haraggal támadt terveinek egyik legfőbb akadályára, a protestáns egyházakra.
1673-74-ben százszám citáltatta Pozsonyba ítélőszéke elé az evangélikus és református prédikátorokat, kántorokat, tanítókat, s hazug vádak, hamis tanúvallomások alapján, a törvényt és jogot szerezve, el is marasztalta mindnyájukat hűtlenség, vallásgyalázás, lázítás, felségárulás, stb. bűnében, hogy meglebegtetve fejük felett a halálos ítéletet hittagadásra kényszerítse őket.
Voltak nem is kevesen, akiket a halálfélelem s a kegyetlen bánásmód behódolásra kényszerített, egyesek konvertáltak, mások lemondtak papi hivatásukról, vagy önkéntes... Tovább

Fülszöveg

"Én Magyarországot előbb rabbá teszem, aztán koldussá, végre katolikussá" - mondotta volna, kortársak tanúságtétele szerint Kollonich Lipót bíboros, esztergomi érsek, a bécsi kamara elnöke, államminiszter, és akár elhangzott a hírhedt mondat, akár nem, eszerint cselekedett. A kivérzett országot iszonyú adóterhekkel sújtotta, meghódított tartományként kezelte, és ádáz haraggal támadt terveinek egyik legfőbb akadályára, a protestáns egyházakra.
1673-74-ben százszám citáltatta Pozsonyba ítélőszéke elé az evangélikus és református prédikátorokat, kántorokat, tanítókat, s hazug vádak, hamis tanúvallomások alapján, a törvényt és jogot szerezve, el is marasztalta mindnyájukat hűtlenség, vallásgyalázás, lázítás, felségárulás, stb. bűnében, hogy meglebegtetve fejük felett a halálos ítéletet hittagadásra kényszerítse őket.
Voltak nem is kevesen, akiket a halálfélelem s a kegyetlen bánásmód behódolásra kényszerített, egyesek konvertáltak, mások lemondtak papi hivatásukról, vagy önkéntes száműzetésben mentek. De voltak olyanok is, akiket sem bitó sem a gályapad el nem tántoríthatott.
Az ő történetüket mondja el a Negyven prédikátor, a helytállókért, a megingathatatlanokért, mert "hiába múlja felül az árulók száma a helytállókét, mégis a helytállást kell a prédikátorok természetes és rendes magatartásának tekintenünk". Egy régmúlt nehéz kor lelkét idézi meg a regény, cáfolhatatlan hitellel, bámulatos tömörséggel: keservesen szép emberi sorsokat, arcokat, ingadozást nem ismerő és vívódó lelkeket, a helytállás diadalmát és a csalódás mélységeit, régi krónikák veretes hangján, mégis könnyen és könnyedén folyó szóval, szépen és igazul.
ili
I
I
A legszínesebb életű magyar írók közé tartozik. 1934-ben született Kőbányán. A Színművészeti Főiskola dramaturgia szakát végezte el. Közben és tanulmányai befejezése után is sokfelé járt, sokfelé dolgozott az országban. Szedett gyapotot, volt rakodómunkás Komlón, kazánszerelő a filmgyárban, útkövező Pesten, építőmunkás Nyíregyházán, konzervgyári segédmunkás és az írószövetség futballcsapatának jobbhátvédje. Tapasztalatait irodalmi szintű riportjaiban dolgozta fel (a műfaj legkitűnőbb alkotói között tartják számon), vagy beolvasztotta őket elbeszélő műveibe. Országjárás közben, sűrűn változó munkahelyeken megismert, különös sorsú emberekből formálódtak a jellegzetes Moldova-figurák, nehéz járású munkások, kemény öklű vagányok, az élet elesettjei, az italboltokban vagy a téri kiskörben mesélt legendák hősei. De az elbeszélések és a regények középpontjában majdnem mindig egyedül küzdő fiatal emberek, magányos útkeresők állnak: Ljubomir Bezdomen, a mindenkivel szembeszegülő művész (Az idegen bajnok), Smidt Flórián, a partizánként harcoló tiszt (A magányos pavilon, Az elbocsátott légió), Alaxa Pál, a nagy tehetségű, de széthullott író (Utolsó esténk Szodomában) ; Léber Anna, aki a céltalanná vált létezés alagútjából küldi üzeneteit egy talán nem is valóságos másik ember idegen csillagvilága falé. (Akar velem beszélgetni?) és Flandera János, a hősies helytállásra kényszerülő karrierista (Malom a pokolban, A változások őrei). A felsorolt műveken kívül két-két kötetben jelentek meg novellái, szatírái és immár két kiadásban egy szociográfiája Komlóról. Vissza