Nehéz idők

Előszó

Közvetlenül a második világháború után a szovjet politika és propaganda egyik legnagyobb sikere annak elhitetése volt, hogy a kényszermunkatáborokban lévő külföldiek mind hadifoglyok illetve háborús bűnösök. Mivel a német és a vele szövetséges hadseregek a visszavonulás során valóban hatalmas károkat okoztak, a katonák sorsa a nyugati közvélemény érdeklődését nem kelthette fel. Magyarországon, akárcsak Németországban, természetesen más volt a helyzet. A foglyok sorsa, hazaszállításuk kiharcolása és megszervezése a magyar belpolitikai élet egyik legfontosabb kérdése volt a háború utáni években. A magyar sajtóban és a hivatalos dokumentumokban is csak „hadifoglyok"-ról volt szó, bár az országban mindenki tudta, hogy a szovjet fegyveres erők a civil lakosság egy részét is kiszállították. A kommunista hatalomátvétel után még az eufémikus „hadifogolykérdés" is tabu lett és többszázezer magyar sorsa csak a rendszerváltás után került ismét a politika illetve a tudományos kutatás látókörébe.
1997-ben Dupka György és Alekszej Korszun a kárpátaljai deportálásokkal kapcsolatos korabeli dokumentumokat adta közre. A kelet-szlovákiai elhurcolások történetéről Dobos Ferenc írt, míg az Erdélyben élők tragikus sorsát a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség által kiadott Fehér Könyv tárta fel. Zialbauer György a magyarországi németek elhurcolásának történetét írta meg. A fogoly sors átfogó bemutatására eddig Füzes Miklós, Bognár Zalán, Domokos József és e rövid előszó szerzője vállalkozott. Vissza