Nehéz idők I-II.

Előszó

Nehéz idők

Dickens lángelméjének Jánusz-arca van, egyik arcán a részvét könnyei peregnek alá, a másikon az örök mosoly napfénye sütkérezik. De hát nem ilyen maga az élet is? Jajgatunk és kacagunk, de a halál azt mondja: csitt! Dickens maga az élet.
Tiz éves korától fogva, amikor edények feketére való mázolásával kereste meg kenyerét és reklámként még a kirakatba is kitették, hogy a közönség szemeláttára a Bedford- és Chandos-utcák sarkán fényesítse a fazekakat, bögréket, alaposan megismerte a "kisemberek" minden nyomorúságát. És bizonyára ezért van az, hogy később is, amikor már az újságíráson keresztül népszerű, sokat kereső regényíró, sót lapkiadó lett, megőrizte a kisemberek iránt való szeretetét.
A "Nehéz idők" (Hard Times) már a saját lapjában, a „Household Words"-ben jelent meg és 1854-ben került könyvalakban a közönség elé. A „Hard Times" már az érett férfi műve (Dickens 1812-ben született). De az életnézeteiben megállapodott Dickenst ekkor érte először az uj idők szele.
A munkáskérdés, a szocializmus épp ekkor került ki az elméletek ködéből a gyakorlati élet, a tettek világába. Az első munkás sztrájkok rázkódtatták meg Anglia ipari manchesterizmusát. Dickens érezhette, hogy neki, akinek a szegények és szenvedők iránt való részvéte volt ihletének egyik legbuzgóbb forrása, állást kell foglalnia az uj fordulattal, a sztrájkkal szemben.
Ebben a tekintetben a „Nehéz idők" nemcsak Dickens, hanem korának nézőpontjából is érdekes. Slackbridge, a szocialista agitátor ugyan nevetségessé van téve puffogó frázisaival, amelyek a pickwicki választási beszédekre emlékeztetnek, de viszont a tőkét képviselő Bounderby bankár és textilgyáros se jár jobban. Bounderby nemcsak a világot csalja, hanem őt is ugy befonja egy vén, de „előkelő" női sárkány, hogy miatta nem veszi észre a saját felesége megható erényességét. Méltó büntetése ez annak; hogy a világ előtt eltagadja, sőt megrágalmazza a saját édesanyját, Peglernét, aki pedig keservesen nevelte fel. Vissza