Nehéz leltár I.

Fülszöveg

"... Nos, fénnyel és árnnyal gazdag életem egy részét. A fiatal, minden szépért, jóért, az igazságért, szabadságért (és költészetért) lelkesedő fiúval kezdem, akit kihurcoltak a harctérre, 19 éves, amikor - az első világháborúban ellövik a fél lábát. Hazajön, rajongó lélekkel, beleveti magát a politikai mozgalmakba, részt vesz a forradalmakban. A tanácsköztársaság bukása után külföldre menekül. Angyali szegénységben végigszenvedi az emigránsok keserves útját. Bécsben, Bukarestben, Prágában, Berlinben és Párizsban megfürdik az új művészi áramlatokban, mennyi fajta szél - mindennel megpróbálkozik, hány fajta ember -, mindenkivel megismerkedik. Kevés az olyan akkor rohamra induló újító, akivel ne találkozott volna. Közben az emigráns lapokban, de Osvát Nyugatában is megjelennek írásai, verskötetekkel is büszkélkedhetik. Százszor lesz szerelmes, ám rajtakapják szellemi csapodárságon is. Hazatérése után - 1926 - sem szünnek meg a sokszínű kalandok. A munkásmozgalmi és művészeti munka tölti ki életét, derűs szívvel vállalja a félreértéseket, hatósági üldözést, az otthoni emigrációt. Mialatt a nagy ügy szolgálatában költő, publicista, agitátor, botladozik is, láng és korom kísért útján. Jól, rosszul együtt lép a társadalmat átformálni akaró harcosokkal. Majd mindenkiről beszélek, aki a 20-as, 30-as években szűkebb hazámban és tágabb hazámban: Európában a társadalmi, politikai, művészeti küzdelmekbe beleszólt. Hiszen összesodortak velük az évek, kivel mint ellenféllel, kivel mint szövetségessel.
Életem 1938-ig terjedős szakaszáról szólok, talán kissé szabadszájúan, nem kímélve sem magamat, sem másokat. Találsz benne lírai hangot, találsz anekdotát, mosolyra késztető derűt, szenvedélyes, tragikus tirádát, olykor prédikálok is. De hiszen sokrétű a valóság. És miről beszéljen a költő, ha nem a világról és önmagáról? Igyekszem mindig őszintén beszélni, és arra törekszem, hogy majdnem olyan érdekesen, amilyen életem volt. Hogy ez sikerül-e, döntsd el magad" Vissza