Fülszöveg
Egy frászt! Nem tudnak ezek semmit! Ha beszélne, ha lenne kedve beszélni, elmondaná nekik, hogy igenis mindenre emlékszik.
Altalános iskolás korom óta írónak készültem, végül német nyelvtanár és turisztika szakos tanár lettem. A tanítás egy darabig kielégítette az önkifejezés iránti igényemet, azonban hamarosan érzékeltem az írás hiányát.
Ekkor kezdtem el kortárs svájci német nyelvű irodalommal, azon belül pedig dialektusban megfogalmazott művekkel foglalkozni. Az írás utáni vágyamat bőven kielégítette a doktori disz-szertációm és a hozzá kapcsolódó szakmai cikkek elkészítése. Annyira megszerettem a svájci német nyelvű irodalmat, hogy azóta is kortárs írók és költők műveit fordítom.
Egyik kedvenc kortárs szerzőm életrajzi művének fordítása kapcsán elővettem és leporoltam az addig a fiókomban heverő novelláim egy részét, ezeket olvashatja ebben a kötetben az olvasó.
Semmi nem az, aminek látszik.
Van, akinek kisiklott az élete - saját döntése alapján vagy önhibáján kívül. Éva...
Tovább
Fülszöveg
Egy frászt! Nem tudnak ezek semmit! Ha beszélne, ha lenne kedve beszélni, elmondaná nekik, hogy igenis mindenre emlékszik.
Altalános iskolás korom óta írónak készültem, végül német nyelvtanár és turisztika szakos tanár lettem. A tanítás egy darabig kielégítette az önkifejezés iránti igényemet, azonban hamarosan érzékeltem az írás hiányát.
Ekkor kezdtem el kortárs svájci német nyelvű irodalommal, azon belül pedig dialektusban megfogalmazott művekkel foglalkozni. Az írás utáni vágyamat bőven kielégítette a doktori disz-szertációm és a hozzá kapcsolódó szakmai cikkek elkészítése. Annyira megszerettem a svájci német nyelvű irodalmat, hogy azóta is kortárs írók és költők műveit fordítom.
Egyik kedvenc kortárs szerzőm életrajzi művének fordítása kapcsán elővettem és leporoltam az addig a fiókomban heverő novelláim egy részét, ezeket olvashatja ebben a kötetben az olvasó.
Semmi nem az, aminek látszik.
Van, akinek kisiklott az élete - saját döntése alapján vagy önhibáján kívül. Éva éjjel-nappal dolgozik, hogy a lányának mindent megadhasson, de pont a túlórák miatt nincs ideje foglalkozni vele, és nem veszi észre, hogy a figyelemhiányban szenvedő lány álnéven az Instagramon ismerkedik, miközben a család férfitagja a kaparós sorsjegyek szenvedélyének rabjává válik. A gondozóotthonban élő magatehetetlen idős néni a mai napig az egykori tanácselnök szavaival hajtja álomra a fejét, aki annak idején a szorgos munkás évek után boldog nyugdíjaskort ígért. A kétgyermekes anyának fiatal korában nagyratörő tervei voltak, ma már az sem érdekli, ha az iskolából hazatérő gyerekei találják meg öntudatlan állapotban. Ok nem erre számítottak. Nekik nem ezt ígérték.
Kívülről megbotránkoztatónak tűnik, ahogy a gyerekek a sírok között szaladgálnak és hangosan olvassák a köveken álló neveket, miközben a felnőttek vicces történeteket idéznek fel az elhunyt rokonokról. A család számára azonban ez az összetartozás és a származás megerősítésének évről évre ismétlődő ceremóniája.
Az utazó élménye sokak számára irigylésre méltó, de aki folyton utazik, néha szeretne az út mellett magányosan álldogáló állat bőrébe bújni. Mindannyian másra vágyunk, mint amink van.
Leginkább egy olyan tartalmas életre, mint a nagyapáé.
Vissza